Ma van napra pontosan fél éve, hogy egy bőrönddel, pár hátizsákkal, a két gyerekkel és dédivel az oldalamon kiléptem az alicantei terminál ajtaján, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe és új életet kezdjünk 2500 kilóméterre Magyarországtól. Hogy milyen motivációink voltak az országváltásra, arról már korábban írtam, de hogy mi történt azóta, hogyan élünk most, arról csak a blog Facebook oldalának bejegyzéseiből kaphattok képet. Sokan kérdezik, bejöttek-e számításaink, hogy alakul itt kint az életünk, visszamennénk-e még, illetve a különböző csoportokban is sokakkal beszélgetek, akiknél szintén felmerült a kiköltözés gondolata. Ezért gondoltam, hogy összeszedem egy bejegyzésben, hogyan változott augusztus óta az életünk, illetve milyenek is a spanyol mindennapok, így fél év távlatából.

Alicante látképe a Castillo de Santa Barbáraból fényképezve

Gyerekek:

Számunkra ők jelentették az elsődleges motivációt, azt hiszem, ha ők otthon a helyükön lettek volna, nem indulunk el. Mivel alapvetően nagyon nyitottak, barátságosak, szeretik az újdonságot és eddig is elég jól alkalmazkodtak a változásokhoz, ettől kevésbé féltem. Nagy igazság az is, hogy teljesen leveszik a szülők lelkiállapotát, ha mi biztosak vagyunk egy döntésben, ők is természetesnek fogadják el. Az első időkben persze semmiben nem lehettünk biztosak, nagyon váratlanul és gyorsan történt az egész. A többség, akikkel beszéltem, sokszor hosszú hónapokig, évekig tervezi a kiköltözést, nekünk 3 hónapunk volt, hogy munka mellett, a nyári szünet közepén, mindent elintézve, összepakolva nekivágjunk az ismeretlennek. Érthető módon az elmúlt nyár nem tartozott életem legnyugalmasabb időszakai közé, de mikor júliusban először kijöttünk egy hétre lakást és iskolát keresni, kezdtem megnyugodni, mert a legkritikusabb dolgokat sikerült elintézni, ezáltal csökkent a bizonytalanságunk is.

Szóval a gyerekekre visszatérve, nekik nagyon természetes volt minden. Otthon is többször költöztek már velünk, ez a része sem volt új nekik, de nyáron is sokat beszélgettünk róla, hogy milyen lesz majd, ha itt élünk. Nézegettünk képeket, próbáltam összepakolni a legkedvencebb dolgokat és abszolút bevontuk őket a döntésbe. Abban állapodtunk meg, hogy akkor költözünk, ha nyáron, az itt töltött egy hét alatt, mind a négyen azt mondjuk, el tudnánk képzelni, hogy itt éljünk. Viszont arra direkt figyeltem, hogy nem mentünk élményparkba, állatkertbe, nem akartam, hogy olyan dolgok vonzzák majd ide őket, amik inkább a nyaralás és nem a hétköznapok részei. Helyette sokat sétáltunk, villamosoztunk, megnéztük milyen a mentes ételkínálat a boltban, fürödtünk a tengerben, játszótereztünk. Elvittük őket arra a környékre, ahol lakást néztünk, illetve az egyik kiszemelt iskolába is. A hét végére mind a négyen azt mondtuk, meg akarjuk próbálni, milyen az itteni élet, így egyértelmű volt, hogy jövünk vissza augusztus végén.

Kavicsos part Villajoyosa közelében

Azt hiszem az ő nevükben is elmondhatom, hogy azóta is jól érzik magukat. A spanyol társadalom nagyon gyerekbarát, hihetetlenül kedvesen fordulnak a kicsikhez, a lányok meg aztán abszolút be tudják dobni magukat, ha közönségre találnak. Szóval már az első napokban, mikor még tényleg csak pár szót ismertek, akkor is abszolút próbáltak kapcsolatot teremteni, ami azóta csak egyre könnyebb és könnyebb, ahogyan egyre jobban sikerül elsajátítaniuk a nyelvet.

A szűkebb és tágabb környezetünk is igazi gyerekparadicsom, a házhoz, ahol lakunk tartozik medence, sportpályák, játszótér, de 2 perc sétára van a homokos tengerpart, ahol télen-nyáron rengeteg a gyerek. Sok a játszótér, lehet fürdeni, játszani a parti homokban, de sok lehetőség van a sportolásra is. A parton, a végeláthatatlan sétányon sokat bicikliznek, rollereznek, görkoriznak. A környéken sok helyre lehet kirándulni gyerekekkel is, a vár, a környező hegyek parkjai, a pálmakert télen-nyáron szuper programokat kínál. De a környező településeken is sok gyerekmágnes program van, aquaparkok, hajókázás, állatparkok, csokimúzeum, vidámparkok közül válogathatunk. Szinte minden hétvégén ellátogatunk valami új helyre és még közel sem láttunk mindent a közeli látványosságok közül sem. Egyre jobban kezdik megismerni a várost, vannak már kedvenc helyeink is, amit majd nyáron szeretnének megmutatni a magyar barátnőknek is. Azt hiszem, mostanra természetes lett nekik, hogy Spanyolországban élünk, Magyarország inkább csak a nagyszülők, a régi barátok miatt hiányzik. Sok külföldre költözött anyuka meséli, hogy a gyereke hosszú évek után is visszavágyik Magyarországra, szerencsére ezt mi eddig időszakosan sem tapasztaltuk.

Aqua Natura Benidorm

Iskola:

Ez volt a másik fontos kérdés, amiről már sokat írtam a korábbi bejegyzésben is. Kisebb osztálylétszámú, befogadó és elfogadó intézményt kerestünk, amiben vannak jól meghatározott keretek, de mégis érdekes, változatos módon tanítanak. Igy, fél év távlatából 100 százalékban megtaláltuk, amit kerestünk, de nyáron, mikor döntenünk kellett, ebben még csak reménykedni tudtunk. Végül egy brit magániskolára esett a választásunk, mindkét lány ide jár, mivel itt a gyerekek 3-18 éves koruk között ugyanabban az intézményben tanulnak. Magyarországon finoman szólva sem volt jó tapasztalatunk a magánintézményekkel, itt is csak a nyelv miatt vetettük el az állami iskolát. A helyi spanyol iskolákban egy ideje kötelezővé tették a valenciano nyelvet, a tartomány nyelvét, így az iskolai nap nagy részében nem a hagyományos spanyol (castellano), hanem valenciano nyelven tanulnak. Ha pedig már a gyerekeink idegen nyelven tanulnak, szerettük volna, ha az olyan nyelv lesz, amit nem csak itt, a helyi közösségben beszélnek.

Itt az oktatás nagyrészt angolul van, napi egy óra spanyol, heti egy óra német és egy óra valenciano egészíti ki. A német, mint későbbi idegen nyelv van jelen, a valencianot pedig legalább minimális szinten a közösség minden iskolájában kötelező tanítani. Egész napos iskola van, nem kell és nem is lehet elhozni a nagyot, ha ebédre elfárad, kicsit olvas vagy pihen az udvari szünetben és megy tovább a nap. Tanítás végére azért sokszor elfárad, a kocsiban még többször elalszik a hazaúton.

Az iskola nem alternatív szemléletű, nem követ semmilyen speciális programot, angol iskola lévén a British Curriculum alapján tanítanak, de a spanyol tanterv elemeit is beépítik, így a gimnázium végén kétnyelvű érettségit tesznek, melyet mindkét ország elismer. Egész napos iskola van, végig tanítási órákat tartanak, a nehezebb tárgyakat jól kiegészítik a lazább órák, mint a dráma, zene, tudomány, művészet, főzés, úszás vagy a kertészkedés. Nincsen szieszta, ebéd után egy olvasásra szánt blokk és egy fél órás udvari szünet választja el a délelőtti és délutáni órákat. A kicsiknek is hasonló órarendje van, az 5 évesem is már betűket, számokat tanul írni, összeolvasnak rövidebb szavakat, műveleteket végeznek 20-as számkörben, persze nekik még rövidebb óráik vannak és a tanítás formája is jóval játékosabb. Minden korosztály sokat van az udvaron, néha tanítási órákat is kint tartanak, kint tízóraiznak, uzsonnáznak.

Iskolai rajz sárkányos témában

Hogy érzik magukat ebben a rendszerben a gyerekeim? Szó szerint kivirultak, mindkettőnek nagyon jót tett a váltás, szeretnek iskolába járni, motiváltak, szívesen tanulnak. Nagyon jó az osztályközösség, nincs kirekesztés, hiába nem beszélték egyik nyelvet sem a lányok, hamar beilleszkedtek, a nagynak már BFF (Best Friends Forever) barátnői is vannak az osztályban. Míg az elsős magyar értékelők hemzsegtek az osztályon belüli konfliktusoktól, nehezen leköthető figyelemről, hullámzó órai részvételről írtak, most az itteni féléviben már azt említik, hogy erős barátságokat kötött, részt vesz a közösségi életben, angolul mondatokban kommunikál, senkivel nincs konfliktusa, nagyon jó a tanuláshoz való hozzáállása is. Közben a tanulásban is sokat fejlődött, míg első végére éppen csak befejezték a húszas számkört és írni sem tudott, mostanra túlvannak a szorzótáblán, ezres számkörben számolnak, tanultak geometriát, mértékegységeket és azok átváltását, helyiértékeket is, a matek teljesítménye pedig már az első értékelője szerint is elérte az osztály átlagát. Angolból is egyre ügyesebb, nyelvtanilag helyes teljes mondatokat rak össze, sok mindent megért és pár hete már folyóírással ír, amit a téli szünet után kezdtek pótolni vele. Egyik délután nem a megszokott úton mentünk haza, egyszercsak váratlanul előreszól az apjának: „Where are we going now?” Azt hiszem ilyen mértékű változásra és ekkora fejlődésre egyikünk sem számított.

A kicsinek is nagyon jót tett, hogy itt már korábban elkezdtek tanulni, bár szuper óvodája, óvónői és csoportja volt, valószínű nagycsoportban már unatkozott volna kicsit, értelmét tekintve középső végére abszolút megugrotta az iskolaérettség kritériumait. Most nagyon élvezi a tanulást, szívesen megy iskolába, mindig házit akar csinálni, ha ő nem kap, csak a nővére. A tanárai szerint is szuper motivált, a tanárbácsija mondta, hogy nagyon hálás, hogy az osztályában van, abszolút motiválja a többieket, igazi kis példakép, sokat segít neki, mi pedig szülőként szuper munkát végzünk a lányokkal. Fantasztikus félévi értékelőt kapott ő is, mindketten abszolút a helyükön vannak, remek pedagógusok foglalkoznak velük. Érdekes, hogy mindkettőt tanárbácsi tanítja és az alsóbb osztályokban is meglepően sok a férfi tanár. Hihetetlenül nagy a kontraszt, teljesen más dolgokat hoznak be, jó lenne, ha Magyarországon is több férfi lenne az oktatásban egészen óvodás kortól.

Összességében számunkra nagyon bevált a brit rendszer, rengeteg élményt kapnak, játékosan tanulnak, de mellette sokat fejlődnek. Erős fókusz van a szociális kapcsolatokon, a kommunikáción, fejlesztik az önbizalmat, sokat dícsérnek. Nagyon szeretik az egyéniségeket, mindkét lányunkat név szerint ismeri szinte az egész iskola. Pici, családias intézmény, évfolyamonként egy, kisebb létszámú osztállyal.

Nagyon sokat írtam már, nem csodálnám, ha csak kevesen jutnának a végére. Azt hiszem a gyerekek szempontjait sikerült is bemutatnom, de ami minket, felnőtteket illet, a mi tapasztalatainkat egy következő bejegyzésben foglalom össze. Rengeteg téma van még, amit említeni fogok az elmúlt fél év kapcsán, hiszen rengeteg különböző szempontot érdemes megnézni, ha országváltásról beszél az ember.

*A felhasznált képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!