Rengeteg üzenetet kapok erre vonatkozóan, hogy milyen korban a legjobb a gyerekekkel külföldre jönni, illetve hogyan állja majd meg a helyét adott korú gyerek egy külföldi iskolában.

Megint fontos leírnom, hogy első kézből vett tapasztalatom a brit rendszerből van, illetve sok olyan családot ismerek itt Spanyolországban, akik spanyol iskolába járnak, így közvetve erre is van némi rálátásom. Azt gondolom, a nyugati európai iskolák nagy része azért inkább ezekhez áll közelebb, mint a magyarhoz, így talán olyanoknak is hasznos lehet ez az írás, akik más országok iskoláiba készülnek.

KÖLTÖZÉS SZÜLETÉS ELŐTT VAGY BABÁKKAL

Kezdjük az egészen picikkel, akik vagy már külföldön születnek, vagy a stabil beszédfejlődés megindulása előtt érkeznek egy másik országba. Nekik a nyelvi fejlődéssel nyilván kevés gondjuk adódik majd, még ha mindkét szülő magyarul beszél is, mire iskolába kerülnek, tökéletesen beszélik majd az adott ország nyelvét, hiszen azt legkésőbb az óvodában, iskola előkészítőben már elsajátítják.

Ezeknél a gyerekeknél a nagyobb kihívás a magyar nyelv elsajátítása és megtartása lesz, hiszen jó eséllyel a szülőkön kívül csak elvétve találkoznak magyar anyanyelvű gyerekekkel, felnőttekkel. Vannak persze olyan családok, ahol ez nem szempont, többször láttam, hogy hiába magyar egyik vagy mindkét szülő, a gyerek egyáltalán nem beszélte a magyar nyelvet, volt, hogy a másik szülő kifejezett kérésére (mert így ő nem érti) vagy a gyerek saját döntése alapján. Aztán olyan is van, hogy a gyerek magyarul ért ugyan, de következetesen idegen nyelven válaszol, ergo nem hajlandó a magyar nyelvet használni a saját szüleivel/szülőjével sem. Ennek nyilván több oka lehet, az egyik, hogy bár nekünk természetesen épült be gyerekként, de a magyar nyelv nehéz. Ha opcióként ott van mellette mondjuk az angol, akkor a kicsi sokszor a kisebb ellenállás felé fog húzni.

Útban a világító toronyhoz - Santa Pola

KÖLTÖZÉS ÓVODÁS KORBAN

Arra a korszakra gondolok itt most elsősorban, amikor már a stabil beszéd kialakult, illetve élt a gyerek annyit magyar közegben, hogy ez a nyelv természetessé vált számára, vagyis a család a gyerek 4-5 éves kora körül dönt a kiköltözés mellett. Nyilván nem a gyerek életkora az elsődleges szempont a költözésben, ezt sokszor az élet alakítja, van, ahol vannak tesók, így mindenkinek nem lehet egyformán ideális, de a saját tapasztalataim azt mutatják, ennek a korosztálynak lesz a legkönnyebb az országváltás. Persze a kisebbeknek sem bonyolultabb, viszont így párhuzamosan a magyar nyelvet is könnyebb megtartani és fenntartani otthon a családi élet részeként, illetve az új nyelv is elsajátítható még akcentus nélkül, így az iskolakezdésre már nem lesz hátrányban.

Itt jegyezném meg, hogy a brit rendszerben 5 év, a spanyolban 6 év az iskolaköteles kor, nincs évvesztesség, tehát abban az évben kell beiskolázni a gyereket, amikor betölti az 5, illetve a 6 évet. Ettől eltérni csak nagyon kivételes esetben szoktak, inkább vállalják, hogy felzárkóztatják a gyerekeket, de nem teszik alacsonyabb osztályba, mint ahová életkora szerint való.

Dinó park - Algar

KÖLTÖZÉS ISKOLA ELŐTT

Itt már rá is térünk a következő témára, gyermekünk otthon befejezi a magyar óvodát és az iskolakezdésre érkezünk külföldre. Tudom, hogy sokan választják tudatosan ezt az utat és furcsa is lesz, amit most írok, de talán ez a leginkább nehezített pálya. Egyrészt azért, mert itt a játékos felkészülés az iskolára már az óvodai szakaszban elkezdődik, tehát már úgy érkeznek az iskolába, hogy ismerik a betűket, le is tudják írni azokat, ismerik a számokat, 20-as számkörben műveleteket is végeznek. A brit rendszerben két előkészítő év van iskola előtt, a Nursery jóval játékosabb a 3-4 éves korosztálynak, de a Receptionben 4-5 évesen már bizony elsajátítják a fent leírtakat.

A kisebb lányom ebben az évben kezdte a brit elsőt, ahová idén a 2017-es korosztály jár. Ez azt jelenti, hogy tanévkezdéskor minimum 4 év 8 hónapos, maximum 5 év 8 hónaposak voltak. Ebben az évben már viszonylag stabilan olvasnak és írnak, 100-as számkörig is eljutnak a számolásban, szóval bőven hozzák a magyar első osztály szintjét.

Aki a magyar óvoda után érkezik, 6 évesen a Year2, 7 évesen, évvesztesként a Year3 osztályba kerül. Vagyis az óvodás, délután alvós, körjátékos világból bekerül egy olyan osztályba, ahol az osztálytársai 2-3 éve készségszinten írnak, olvasnak, számolnak, amit neki most kellene elsajátítania, ráadásul idegen nyelven. Ha pedig ez nem lenne elég, ott van ugye az angol mellett a napi szintű spanyol, illetve ebben az évben lép be az itteni idegen nyelv, a német, illetve jelen van a tartományi nyelv, a valenciano is, igaz csak heti 1-1 órában.

A spanyol rendszer ehhez képest annyiban más, hogy minden tolódik egy évvel, vagyis a nem évvesztesek első, az évvesztesek második osztályt kezdenek. Itt is igaz azonban, hogy már az óvodában van némi alapozás, így már az első osztályba nagyobb tudással jönnek, mint Magyarországon.

Részlet egy 1. osztályos spanyol gyakorló füzetből

AMI MINDENKÉPPEN IDE KÍVÁNKOZIK

Egyrészt sokszor hajlamosak vagyunk evidenciaként elfogadni valamit, ha gyerekkorunk óta ezt látjuk magunk körül, erre kondicionálnak, gondolok itt az iskolaérettség és az évvesztesség kérdéskörére. Az otthoni iskolaérettség az itteni tapasztalatok fényében nem valódi iskolaérettséget jelent, inkább a magyar rendszerre való érettséget, az évvesztesség pedig valami olyasmi, amivel plusz egy évig elkerüljük az elkerülhetetlent.

Hiába kezdik itt a gyerekek 2-3 évvel korábban az iskolát vagy a valódi tanulást, egyáltalán nem látom őket megnyomorodni, nem érzem azt, hogy elveszik a gyerekkorukat. Ezek a gyerekek szeretnek iskolába járni, ami alapvetően egy vidám és biztonságos hely, ami figyelembe veszi az életkori sajátosságukat. Nem vár el olyat, ami egy 6-7 éves gyereknek még nem sajátja, viszont megad minden olyasmit, amire ebben a korban már kinyílik a kíváncsisága.

Az az átmenet van itt tökéletesen megszervezve, ami a magyar rendszerből teljességgel hiányzik. Otthon sokszor 2-3 hét telik el, hogy egy gyerek az óvoda nyári ügyelete után beül az iskolapadba, ahol figyelni kell, csendben lenni, 45 percig koncentrálni és sok életidegen, elavult dolgot tanulni. Itt nem írnak gyöngybetűkkel, nem várják el a tökéletes ceruzafogást, nem gyakoroltatnak oldalakat ugyanabból, nincsenek 100-150 évvel ezelőtt íródott kötelező olvasmányok sem első osztályban. Amit helyette csinálnak, hogy izgalmassá, érthetővé, korosztályra szabottá teszik a tudásanyagot.

Írni például úgy tanulnak, hogy a vonalas füzetet 3 színre színezik, alul a föld, utána a fű majd az ég, barna, zöld és kék színnel. A betűknek pedig megvan a maga helye, ki indul a földből, ki nyúlik az égbe stb. A szép kézírás itt nem elvárás, vagyis egészen máshogy. A kép a kisebb lányom füzete, amit a tanárnéni „beautiful handwriting” kommenttel díjazott. Nem egy, ehhez hasonló képet láttam kifotózva magyar anyukacsoportokban „csúnyán írsz”, „mi ez a macskakaparás?”, „javítsd ki!” tanítói üzenetekkel, mert fő a pozitív megerősítés ugye.

1. osztályos helyesírás gyakorló

Kötelező olvasmány nincs, de olvasni kötelező. Minden nap ebéd után van 20 perc olvasás idő, évközben egy számítógépes rendszerbe töltenek fel könyveket feladatokkal, az iskolai szünetekben pedig napi 15 perc olvasás elvárt angolul és a saját anyanyelvükön is. Órán érdekes témákról olvasnak, ami felkelti a korukbeli gyerekek érdeklődését pl: kaszkadőrök, holdraszállás, feltalálók stb.

Hiába tanulnak angolul, mindkét gyerekem tökéletesen olvas magyarul, a kicsi ráadásul sosem járt magyar iskolába, illetve én sem foglalkoztam vele sokat külön. Az írás kicsit bonyolultabb, mivel 3 nyelven írnak készségszinten és akkor a németet és valencianot még nem vettem ide. A helyesírásban akadnak még hibák, főleg a kisebbnél, de ez teljesen természetes szerintem. Ahogy egyre többet olvas és látja leírva ezeket a szavakat mindhárom nyelven, úgy ez a kép is tisztulni fog.

A másik fontos megjegyzésem a témában, hogy a saját gyerekünket elsősorban mi ismerjük. Hiába mondja XY, mi történt az ő gyerekével egy adott iskolában vagy szituációban, az a saját gyerekünkre vonatkozóan fenntartással kezelendő.

Ennek egyik összetevője a nyelvérzék és a tanulási képességek, ami nagyon eltérő. A nagylányom kiemelt tehetségfejlődésű, főleg a verbalitás, szókincs területén, ami abszolút megmutatkozott ebben az idegennyelvi környezetben, egy év után a tanárbácsija azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy év végére ilyen messzire jut egy gyerek, aki korábban sem angolul, sem spanyolul nem beszélt.

Nagylányom egyik rajza 8 évesen - macskák, boszorkányok, varázslók, misztikus lények a kedvenc témák

A húgáról szintén már Magyarországon visszajelezték, óvodában, foglalkozásokon, hogy kiemelkedő képességű, de neki már a tehetségmérésig nem jutottunk el. Most 1,5 év után az értékelőiben szinte minden tárgyból azt jelzik vissza, hogy tudása meghaladja az osztály szintjét, vagyis semmi hátrányt nem jelentett, hogy nyelvtudás nélkül érkezett.

Ezek alapján mondhatnám, nyugodj meg, ha szeptemberben beiratod, karácsonyra beszélni fog a gyerek, de van, akinél ez nem igaz,hiszen bőven van példa az ellenkezőjére is, így egyszerűen hamis illúziókba ringatnám a szülőket, ez pedig nem célom.

Ugyanez igaz a beilleszkedésre is. Nekem az elejétől szívesen mentek, a nagy szinte repült be, a kicsi, bár rólam nehezen vált le reggelenként, a nap további részében szintén imádott bent lenni, mindketten könnyen találtak új barátokat. De ők nagyon nyitott, extrovertált gyerekek, általában is igaz, hogy könnyen nyitnak, az első spanyol mondattal odamentek bárkihez. Viszont, ha a Te gyereked zárkózottabb, nehezen oldódik, nehezen barátkozik, frusztrálja a nyelvi különbség, akkor az eleje valóban nehéz lehet, de sajnos ezek a körök nem spórolhatók meg.  Alapvetően az emberek, a társadalom gyerekközpontú, a tanárok és gyerekek nyitottak és befogadóak, az iskola pedig egy vidám, túlzott szigor és nyomós elvárások nélküli hely, ettől függetlenül azonban a beilleszkedés nehézségeivel számolni kell, főleg, ha egy félénkebb, zárkózottabb gyerekről van szó, akinek esetleg a nyelv elsajátításával is adódnak nehézségei.

KÖLTÖZÉS KISISKOLÁS GYEREKKEL

Ha már megvannak az alapok, biztosan ír-olvas és elboldogul legalább a 20-as vagy inkább a 100-as számkörben, esetleg tud szorozni és osztani is, akkor a tananyag akár az otthoninál magasabb osztályban sem fog gondot okozni. A magyar oktatási rendszerben sok a lexikális tudás és nagyon tömör, míg az angol és a spanyol tudásanyagot jobban elnyújtják, pontosan a már említett átmenetet biztosítandó.

Egy unikornis testfelépítése - nagyjából így írnak magyarul, bár sosem tanultak

Nagyobb korban problémás lehet, ha már vannak mélyebb, kialakult barátságok esetleg olyan hobbik, különórák, amiket nehéz szívvel hagy ott a gyerek. Illetve itt a több idegen nyelv is már bejön a képbe, a 9 éves nagylányom 4 féle nyelven tanul párhuzamosan, de itt egy spanyol állami iskolában is van a spanyol mellett a kötelező valenciano és az angol, mint idegen nyelv egy hasonló korú gyereknek.

KÖLTÖZÉS KAMASZOKKAL

Ez a másik olyan korosztály, akikkel rázós lehet a költözés, de itt inkább a szociális kapcsolatok, barátságok, szerelmek, a kialakult identitás okoz nagyobb gondot, mint a tananyag. Már többször hivatkoztam egy interjúra, amit még a kiköltözés előtt olvastam egy gyerekpszichológussal, aki mindenképpen azt ajánlja 12 éves kor előtt érdemes gyerekkel külföldre jönni. A saját ismerősi körünkben is vannak, kamasszal költözők, változó tapasztalatokkal. Angol, nemzetközi iskolában könnyebb a beilleszkedés, a már ismert nyelv miatt, spanyolul kicsit rázósabb, de itt is nagyok az egyéni különbségek.

Míg a kicsiknél azt látom, hogy ha akadnak is kezedeti nehézségek, végül pozitívan jönnek ki az országváltásból, kamaszként ez már inkább kétesélyes és vannak, akik hónapok után sem találják meg a helyüket az új környezetben.

SAJÁT TAPASZTALATOK, KONKLÚZIÓ

Nagyon hosszú írás lett, próbáltam minden szempontot összeszedni és remélem segített azoknak, akik idáig eljutottak az olvasásban. A legfontosabb üzenet, hogy mindenki vegye figyelembe a saját gyereke képességeit, személyiségét, amikor meghoz egy ilyen fontos döntést.

Alapvetően egyetértek vele, hogy minél kisebb a gyerek, annál könnyebb külföldre jönni. Ha viszont fontos a magyar nyelv megőrzése, érdemes megvárni a stabil beszéd időszakát. Évvesztes gyerekkel, iskolaváltás környékén szerintem nehezebb elindulni, hiszen a nyelv/nyelvek mellett így nagyon fontos alapkészségeket kell az osztály után elsajátítani, így kudarcos lehet az első időszak.

Bár érintőlegesen írtam a saját helyzetünkről, illetve a blog vagy az azonos című Facebook oldal olvasói már ismerik a részletes történetet, hátha van, akinek újdonság a mi sztorink. 5 és 7 éves volt a két lányunk, amikor Spanyolországba jöttünk. A kicsi Magyarországon a középső csoportot fejezte be egy szuper állami óvodába, a nagynak egy borzasztó elsős tanéve volt egy alternatív magániskolában.

A parkban iskola után

Nem ragaszkodtunk magán vagy nemzetközi iskolához, de Alicante város fix volt a férjem munkája miatt, így a helyi viszonyokhoz kellett alkalmazkodni. Nem akartuk, hogy az iskolaidő egy részében/nagyrészében (ez iskolafüggő) valenciano nyelven tanuljanak, így az állami iskolák kiestek a körből, hiszen az egész Valenciai Autonóm Közösségben kötelező az iskolában a valenciano nyelv.

Megnéztünk sok magán és nemzetközi iskolát ebben voltak olyanok, amik egy más ország tanterve szerint tanítanak (francia és brit iskolák főként), illetve olyan spanyol tanterv szerint működő magániskolák, ahol az angolt és a kasztíliai spanyolt nagyjából azonos óraszámban oktatják és idegennyelvként jön majd egy harmadik/negyedik nyelv, ahogyan a nemzetközi iskoláknál is. A valenciano teljesen nem kikerülhető, még a magániskolákban is tanítják heti 1-2 órában, tehát erre minden helyi iskolában számítani kell.

Végül egy kisebb létszámú, családias brit iskola mellett döntöttünk, amit azóta is jó választásnak érzünk, a gyerekek könnyen beilleszkedtek, ehhez kezdetben sok segítséget kaptak. Számunkra semmilyen szinten sem volt tervben az országváltás, 2 éve abszolút a körülmények hozták így, de látva a magyar oktatási rendszer kritikus állapotát, valószínűleg mostanra így is komoly esély lett volna rá, hiszen a férjemet a szaktudása miatt évek óta rengeteg külföldi ajánlat találta meg.

Kirándulás Polop óvárosában

Nálunk a kicsinek a legjobb időben jött a váltás, abszolút átmenet nélkül simult bele az itteni rendszerbe, amihez nekünk minimálisan kellett csak megsegíteni. A nagyobbal a kezdetekben még egy kicsit itthon is  kellett külön tanulni, de szerencsés helyzet, hogy a férjemmel mindketten jól beszélünk angolul, illetve addigra már én spanyolul is voltam olyan szinten, hogy a háziknál és teszteknél tudtam segíteni. Összességében tehát szülőként sem jelentett vállalhatatlan extra terhet még egy idősebb gyerek beillesztése sem az itteni rendszerbe. Erre egyébként nagyrészt a spanyol állami rendszerben is fel vannak készülve, hiszen rengeteg külföldi gyerek érkezik az iskolákba, főleg a déli, tengerparti területeken.

Megmaradt-e a magyartudásuk? Határozottan igen. Minimálisan veszek észre hibát egy-egy bonyolultabb nyelvtani szerkezetben, a szókincsük alapján nem lehetne megmondani, hogy 2 éve nem otthon élnek, akcentusuk egyáltalán nincs, más nyelveket nem kevernek a magyarhoz, de egymás között már sokszor átváltanak angolra, főleg játék közben. Egyáltalán nem mellőzik a magyart, ha magyarul kérdezünk, szólunk hozzájuk, magyarul válaszolnak. A nagyobb olvasni például leginkább magyarul szeret, de régóta olvas akár regény hosszúságban is angolul, az év végi olvasás-szövegértés tesztje például 90% feletti lett. A kicsinek az angol és a magyar is könnyen olvasható és érthető, a spanyolt ő még egyenlőre eléggé elutasítja, a testvére is csak rövidebb szövegeket, történeteket szokott spanyolul olvasni.

Tudatosan próbáltuk nekik megtartani a magyar nyelvet, kerestem a magyar gyerektársaságot. Végül úgy alakult, hogy egy barátnőmmel elkezdtünk programokat, találkozókat szervezni, ahol kezdetben csak gyereksarok volt, ebből pedig kinőtte magát egy komplett magyar gyerekfoglalkozás, ahol magyarul játszunk, beszélgetünk, énekelünk, fejtörőzünk, kézműveskedünk, kizárólag magyarul havi nagyjából egy alkalommal. Eleinte 8-10 gyerek jött, mostanra már stabilan 15-20 magyarajkú kisebb- és nagyobb gyerkőc jár a foglalkozásokra 0-12 éves kor között. Többségében itt élő magyar családok, de alkalmanként csatlakoznak a környéken nyaralók közül is.

Országos Magyartalálkozó - Madrid - 2022. ősz

Összefoglalva azt mondhatom, ha bármikor jöhettünk volna, a nagylányom 5 éves kora környékére tettem volna a költözést, hiszen addigra már mindketten biztos anyanyelvükként használták a magyar nyelvet, a komolyabb tanulás időszakáig pedig az itt használt nyelvek is megfelelő kommunikációs szintre kerülnek. Viszont visszatekintve így sem bántuk meg a költözést és a külföldi iskolát, biztos vagyok benne, hogy tudásban, mentalitásban, nyitottságban hatalmas muníciót szereztek általa a felnőtt életükhöz már az elmúlt 2 évben is.

 Alicante környékén a busz és a villamos a két fő tömegközlekedési eszköz. Az alábbiakban szó lesz ezek használatáról, a jegytípusokról, közlekedési útvonalakról, utazási szabályokról.

VILLAMOS:

Alicante városában és környékén 6 különböző villamosvonalon utazhatunk. A vonalakat L betűvel jelölik a línea rövidítéseként:

L1 – Luceros- Benidorm

L2 – Luceros – San Vincent del Raspeig

L3 – Luceros – El Campello

L4 – Luceros – Plaza la Coruna

L5 – Porta del Mar – Plaza la Coruna

L9 – Benidorm - Dénia

Alicante és környékének villamoshálózata

Az L4 és L5 a városon belül, míg az első 3 vonal a környező településekre szállítja az utasokat, de természetesen Alicantén belül is több megálló és átszállási lehetőség van ezeken a járatokon is. Az L9-es vonal nem érinti Alicante városát, ez Benidorm és Dénia között közlekedik.

Számos terv van róla, hogy a hálózatot bővítenék déli irányba, Elche, Santa Pola, Guardamar, Torrevieja vagy éppen az alicantei reptér felé, de forráshiány miatt ezek még nem valósultak meg, így a teljes Costa Blanca villamos összeköttetése még várat magára.

BUSZ:

Alicante városán belül, illetve a környéken is számos buszjáratot találunk. Az előbb említett okokból főleg déli irányban kiterjedt a hálózat, illetve a tengerparttól távolabb is számos települést érhetünk el a buszközlekedés révén. A Vectalia oldalán minden információ megtalálható a járatokról, akár városon belüli, akár interurban vonalakról érdeklődünk.

JEGYEK, BÉRLETEK:

Az egyszeri utazásra feljogosító jegy, Metropolitano néven 1,45 euróért vásárolható meg a villamoson, buszon, jegypénztárban vagy a nagyobb állomásokon kihelyezett automatákban. Ezek a jegyek El Campello határáig használhatóak, a fenti térkép A zónájában. Ezen a zónán kívül, az L1 és L9-es vonalakon, az automata a kiválasztott célállomás alapján kalkulálja ki a díjat, így tudunk jegyet váltani. Az automatákban és a jegypénztárakban apró és papírpénzzel, valamint bankkártyával is lehet fizetni, a buszon a sofőrnél bankkártyás fizetésre van lehetőség.

Metropolitano jegy - ára 1,45 euró

A magyar gyűjtőjegy itteni formája a Bono, ami egy 2 euróért megvásárolható kártya. Erre 10, 20, 30 utazást lehet vásárolni. 10 utazás ára így 8,7 euró, aminél egy utazás látványosan olcsóbb lesz, mint ha Metropolitano jeggyel utaznánk. A kártyát megvásárolni a nagyobb állomásokon pl: Mercado, Luceros tudjuk, feltöltésre viszont bármelyik automatában, akár magán a villamoson is van lehetőség. Az automatákon van nyelvválasztó gomb, ez segítség lehet azoknak a turistáknak, akik nem beszélnek spanyolul. Minden felszállásnál csipogtatni kell ezeket a kártyákat a villamoson, buszon, kivéve a nagy állomásokat (Luceros, Mercado, MARQ – Castillo és Benidorm), ahol a beléptetőkapun áthaladva automatikusan leveszi az egységet. Ha egy órán belül szállunk át más járatra, akkor is kell csippantani, de újabb egységet nem vesz le az automata. Minden csippantásnál a gép automatikusan kiírja, hány felhasználható egység maradt még a kártyánkon.

Feltölthető bono - buszra, villamosra

Vannak gyerekeknek (5-15 év) és fiataloknak (16-30 év) szóló bonok is, a fentinél kedvezőbb árakon. Gyerekeknek jegyet váltani 5 éves kortól kell, a bononál igen, az egyszeri utazásra szóló jegyeknél viszont nincs gyerek kedvezmény. Vannak helyi lakosoknak szóló arany bonok, 65 év felett, amik évi 300 ingyenes utazást biztosítanak a tulajdonosnak.

Turisták vásárolhatnak 24, 48 vagy 72 órára érvényes utazási kártyákat, amik Tourist Card néven érhetők el 13, 16 és 18 eurós áron, amiért ezen időtartam alatt korlátlan utazás vehető igénybe buszon és villamoson Alicantéban és környékén, El Campelloig bezárólag, valamint egyszeri utazásra a Turibus nevű városnéző buszra is érvényes. A kártyát a TAM irodáiban szerezhetjük be.

Ezeken kívül vannak 30 napig korlátlan utazásra érvényes bonok felnőtteknek és 5-30 év közötti fiataloknak is, a magyar bérletek analógiájára. A kártya maga 4 euróba kerül, amire a 30 napos korlátlan utazás 40, illetve 15 euróért váltható meg. Igénybe venni viszont csak itteni lakosok tudják, hiszen feltétele, hogy legalább egy éve, megszakítás nélkül, regisztrálva legyünk Alicante városában, így ez az opció turistákra nem vonatkozik.

VASÁRNAPI INGYENES UTAZÁS:

Május 1 és július 31 között ingyenesen használhatók bárki számára a fenti tömegközlekedési eszközök a tartomány egész területén, a helyi önkormányzatok jóvoltából, hogy ezzel is könnyítsék az emberek anyagi terheit. Ezeken a napokon azonban megnövekedett utasforgalomra kell számítani, főként az L1 és L9 villamosok vonalain.

Villamos Alicante városában

REPTÉRI BUSZ:

Alicante repülőteréről a C6 jelű járat szállítja Alicante belvárosába a turistákat. A repülőtér legalsó szintjén, az épületből kilépve, jobb kéz felé találjuk a buszállást, ahonnan nagyjából 20 percenként indulnak a buszok. Jegyet a sofőrnél lehet váltani, viszont kizárólag bankkártyás fizetés lehetséges. Egy jegy jelenleg egységesen 3,85 euróba kerül kortól függetlenül. Jegyet váltani 5 éves kortól kell. Itt is lehetőség van 10 utazásra érvényes bono váltására, de ezt kizárólag a reptéri buszon lehet később használni. A reptéri busz útvonaláról és az indulási időkről az alábbi linken tájékozódhattok :

 https://alicante.vectalia.es/linea/linea-c-6alicante-aeropuerto/#linea=C-6

TURIBUS:

 Alicante városnéző busza a Turibus, ami a kikötőnél a Puerta del Mar nevű állomásról indul, de egy napon belül bárhol szabadon fel és leszállhatunk, ha megvásároltuk a jegyet. Menetjegy szintén a sofőrnél váltható, kizárólag bankkártyás fizetés lehetséges, ára pedig felnőtteknek 10, gyerekeknek 5 és 65 év felettieknek 7 euró. A járat érinti a város legfontosabb látnivalóit, a teljes körút kb. 50 percet vesz igénybe. A Turibus 60 percenként indul reggel 10 és este 20 óra között, a hét minden napján. Az útvonalat, indulási időket és egyéb hasznos információkat az alábbi linken találjátok:

https://www.alicanteturismo.com/turibus/

Fontos információ, hogy Spanyolországban, a tömegközlekedésen egyedül, érvényben van a maszkviselési kötelezettség 6 éves kor felett, így a közösségi közlekedésben bármilyen járműre csak orrot és szájat eltakaró maszkban szállhatunk fel.

A blog Facebook oldalán nemrég írtam a lányaim trimeszter értékelőjéről. Akkor felmerült, hogy írok egy összehasonlítást a magyarországi és a spanyolországi magániskolákról, hiszen lassan mindkét rendszerben 1 évet töltöttek a gyerekeink. Konkrét tapasztalatom 1 magyar és 1 spanyol intézményből van, illetve mielőtt ezeket kiválasztottuk 3-3 másik magániskolában vettünk részt nyílt napon, iskolalátogatáson, bemutató órán vagy szülői tájékoztatón. Nyilván a véleményem szubjektív, nem feltétlenül igaz minden iskolára sem itt, sem otthon, saját élményeimet és megéléseimet írom le azok alapján, amiket ezekben az iskolákban tapasztaltam.

MIÉRT VÁLASZTANAK A SZÜLŐK MAGÁNISKOLÁT?

Az alapvető különbséget a magyar és a spanyol magánoktatás között abban a motivációban látom, amiért a szülők ilyen jellegű intézményekbe íratják a gyerekeiket a két országban.

Magyarországon sokszor a szülők státuszának és/vagy világnézetének megjelenítése egy privát iskola. Egyfajta külsőség a drága óra, a terepjáró és az évi egzotikus utak mellé. A család anyagi helyzetével nem egyszer a gyerekek is tisztában vannak és abszolút beszédtéma az osztályban, hogy ki hol volt, mit kapott, hány lóerős apa autója stb. A másik véglet, mikor a nagyon puritán, egyszerű, digitalizációt kizáró intézményeket keresik a szülők, mint például a Waldorf iskolák. A legtöbb esetben a családok egészére érvényesek az iskola alapelvei, tényleg egyfajta világszemléletet, nevelési módszert testesít meg az adott intézmény.

A másik, ami nagyon jellemző, hogy az állami iskolákból való kimenekítés alternatívája otthon a privát iskola. Sokszor a magas osztálylétszám, a sok felesleges tananyag, a kevés figyelem vagy a nem gyerekcentrikus oktatás miatt keresik a szülők a magánintézményeket.

Spanyolországban a privát iskolák egyértelműen az oktatás minőségében adnak többet a diákoknak. Egy cikkben olvastam róla, hogy itt a későbbi karriert, betöltött pozíciót nagyban meghatározza, milyen oktatási intézménybe járt valaki, ebből a szempontból pedig a magánintézmények jóval több tudást és muníciót adnak a diákoknak, mint egy állami iskola. Magyarországon a legjobb hírű, legerősebb iskolák (pl: Fazekas, Radnóti, Trefort) még bőven az állami intézmények közül kerülnek ki, ami itt nem feltétlenül igaz. Már nagyon korán elkezdődik a tudásátadás játékos formában. Az 5 éves kisebbikem már ír, olvas az osztályával, 20-as számkörben eligazodnak a számok között. Nem érzem úgy, hogy a tanulás elveszi a gyerekkorát. Játékos formában csinálják, érdekesen, változatosan, sok még a mese és a szabadjáték, közben pedig mindezt idegen nyelven, így az angol észrevétlenül lesz a második nyelvük. A nagy már komolyabb tantárgyakat is tanul. Történelemből például az Ókori Egyiptommal foglalkoznak. A tananyagot gyakran egészítik ki fáraó rajzokkal, terveznek szarkofágot, írnak saját hieroglifákkal, cipősdobozból építenek piramist.

Spanyolországban nem feltétlenül tudsz következtetni egy család anyagi helyzetére abból, hogy hova jár a gyereke. Persze adott esetben áll néhány drága kocsi az iskola előtt, de sok kisfiú térdén van nagy folttal megvarrva a szakadás vagy a lányoknál láttam már, hogy egy jó 10 centis kék anyagot betoldottak, ha rövid volt már a ruha. Tesók simán öröklik egymás után a garnitúrákat, itt ennek nincs jelentősége. Pedig az iskola árából következtetve, biztosan telne új nadrágra vagy ruhára, de itt ennek nem érzik szükségét. Ez abban a magyar iskolában, ahová a lányom járt elképzelhetetlen lett volna. Nincsenek méregdrága zsúrok, de ha valakinek szülinapja van, mindig ő lepi meg a társait. Nem kell nagy dolgokra gondolni, egy buborékfújó, egy vízfesték, egy kis notesz szépen becsomagolva egy kis üzenettel vagy rajzzal. Az ünnepelt bent rajzokat vagy kézzel készült apróságokat kap a gyerekektől és a Boldog Szülinapot éneklik neki sokféle nyelven.

IDEGENNYELV OKTATÁS

A másik nagyon markáns különbség, hogy egy itteni magániskola elképzelhetetlen minőségi idegennyelv oktatás nélkül, már egészen kicsi kortól. Nem csak a nemzetközi (brit, francia, norvég) iskolákban vannak anyanyelvi tanárok, de a sima spanyol intézmények is kétnyelvűek és minimum a tanítás fele idegen nyelven zajlik, ahol anyanyelvi tanároktól tanulhatnak, így jó eséllyel akcentus nélkül, készségszinten sajátítják el a diákok az adott nyelvet a tanulmányaik végére. Természetesen a spanyol nyelv tanítása sem marad el, a külföldieket igyekeznek felzárkóztatni. Emellett 7 éves kor körül belép egy másik idegennyelv (legtöbbször a német vagy a francia), amit az érettségiig, egyre növekvő óraszámban tanulnak. Illetve sok esetben van egy tartományi nyelv, amit általában kötelező oktatni a közösség minden iskolájában (nálunk ez a valenciano).

A nyelvkérdés az otthoni magánoktatásban nem kap kiemelt prioritást az esetek többségében, kivéve a külföldi iskolákat, mint például a Lycée Francais. Alsóban maximum heti 1-2 játékos óra jellemző mondókákkal, játékokkal nem anyanyelvi tanárral. Felsőbb osztályokban aztán majd lesznek különböző csereprogramok, nyelvi év stb., de a kétnyelvűség csak iskolai tanulmányokra alapozva ritkán lesz realitás.

TANANYAG, SZÁMONKÉRÉS, ÉRTÉKELÉS

Amit még otthon sok alternatív vagy magániskolában tapasztaltam, az a kevesebb tananyag, a sok szabadjáték és hogy a napok kevésbé tervezetten, strukturáltan folynak. Sok helyen nincs órarend vagy nem feltétlenül követik, nincsenek tantárgyak, nincs nyomás, nincsenek jegyek, pirospontok, százalékok, értékek. Nem írnak felmérőket, nincs büntetés vagy jutalmazás. A félévi/évvégi bizonyítványt sokáig kiváltja a szöveges értékelés. Ez nyilván a poroszos állami rendszer ellensúlyozásaként alakult így, hogy felszabadítsa a gyerekeket az elvárások súlya alól.

Nálunk annó Magyarországon ezek inkább hátrányok voltak, a nagylányom már nagyon szeretett volna tanulni, nagyon foglalkoztatta az írás az olvasás, elsőben pedig év elején még hónapokig egy óvoda átmenetként működtek. Ő az a típus, akit a kihívás jobban motivál, az alacsony elvárások nem sikerélményt okoznak neki, inkább frusztrálják. Most van órarendjük, a tízórai- és az ebédszünetet és az utána lévő udvarozást leszámítva délelőtt és délután is óráik vannak. Ez keretet ad a napnak, a komolyabb órák mellett minden nap van olyasmi, ami kicsit levezetés is. Az órarend alapján jól el tud igazodni a héten, tudja hány nap van hétvégéig, milyen nap van ma, milyen kedvenc óráért érdemes gyorsan felkelni és iskolába indulni, hány óra van még nap végéig stb. Szerintem ezek fontos kapaszkodók egy gyerek életében. Ő a számonkéréseket is egyfajta kihívásként éli meg, illetve a saját haladását is jól mutatja, visszajelzésként szolgál. Nincsenek kemény felmérők, megmondják és megírják, hogy mikor, milyen anyagból lehet dolgozatra számítani, illetve vannak állandó számonkérések például a matek és a betűzés minden pénteken. A kapott pontok abszolút megmutatják a haladást, ami januárban még 4-5 pont volt, az mára már 9-10 és mindig ki tud jelölni vele új célokat is. Látja, melyik tantárgy megy neki jobban, milyen teljesítményhez mekkora energiát kell beletennie a tanulásba. Nálunk a jegyek, a pontok, a dicséretek abszolút motivációs eszközként működnek. Otthon nehezen viselte, hogy ezek nem voltak meg, szinte csak a viselkedése, a szociális készségei, a többiekkel való viszonya alapján minősítették. Még az évvégi értékelőben sem tértek ki egy kósza mondattal sem, hogy hogyan olvas vagy számol.

A tantárgyaik között van több olyan, ami otthon nem része egy 2-3. osztályos gyerek órarendjének. Ilyen a PSHE (Personal, Social and Health Education), a dráma, a főzés, a kertészkedés, tudományok vagy történelem. Házi feladat csak hétvégenként van, hétköznap csak egy-egy esetleges felmérőre szoktunk készülni. A magyar állami iskolákban legtöbbször mindennapos a házi feladat, a magániskolában soha nem kaptunk, így ez is egyfajta arany középút itt a két rendszer között.

SZÜLŐ – TANÁR KOMMUNIKÁCIÓ, OSZTÁLYLÉTSZÁM

Egyáltalán nincsenek közös szülői értekezletek. A tanárok az üzenőfüzetben vagy a Google Classroomban kommunikálnak a szülőkkel. Ebből következően a többi gyerekről annyit tudok, amit a lányom elmond. Nincsenek az osztály ügyeibe bevonva a szülők, a konfliktusokat a tanárok az iskolán belül el tudják simítani. Zéró tolerancia van a bullyingra, sok az érzékenyítő beszélgetés, illetve sokszor szerveznek olyan feladatokat, játékokat, ahol a gyerekeknek csapatként kell működnie. Évi 3 értékelés van, amin az osztálytanítóval tudnak beszélni a szülők, bármikor kérhető fogadóóra, de pár mondatra tanítás előtt vagy után is rendelkezésre állnak.

Az osztályok a mostani iskolában maximum 20 fősek, de találtunk 10-15 fős osztályokat is más intézményekben. Egyébként a spanyol állami osztályokat sem szokták 25 főnél többre feltölteni. A magyar iskolában 25 fő körüli volt a létszám, igaz több pedagógus volt egy osztályra. A magániskolákban általános volt a 15-25 fős osztály, de a körzetes állami iskolánkban például 32 fős volt a létszám.

KIVÁLASZTÁS, FELVÉTELI, BEIRATKOZÁS:

Magyarországon a legtöbb magánintézmény maximális létszámon működik, így a tanév közben vagy iskolaváltás céljából szinte lehetetlen becsatlakozni. A legtöbb helyen tendencia, hogy több a fiú, mint a lány. Több intézményt hallottam, ahol új gyerekként csak lányokat vesznek fel. A legtöbb helyen többlépcsős kiválasztási folyamat van, ismerkedő beszélgetés, játékos foglalkozás, próbanap, próbahét, iskolaelőkészítő foglalkozássorozat stb. Ilyenkor felmérik a gyerekeket, hogyan passzol egymáshoz a személyiségük, hogyan működnek közösségként, illetve mennyire együttműködő a szülő, mennyire érzi magáénak az iskola elveit. Általánosságban elmondható, hogy a sajátos nevelési igény a legtöbb magyar magániskolában kizáró ok, főleg a magatartásproblémás gyerekektől menekülnek. Szóval erős a szelekció, nehéz bekerülni, ha pedig be is kerül a gyerek a vágyott intézménybe, nem biztos, hogy a pedagógusok és a szülők elvárása találkozik vagy boldog lesz ott a gyerek, ahogyan végül nálunk is történt.

Spanyolországban ezzel szemben egyedül a szülővel beszélgetnek. Mi egyetlen helyre vittük el a lányokat, hogy mégis lássanak egy spanyol iskolát, de ott sem volt feltétel, hogy gyerekkel érkezzünk. Mindketten már elindult osztályokba, összeszokott közösségekbe csatlakoztak, mégsem volt próbanap vagy próbahét, egyszerűen természetesnek vették, hogy a tanárok ezt megoldják és beillesztik őket a közösségbe. A kisebbik lányom 10 fős osztályába 8 új belépő jött a szeptemberi iskolakezdéskor. Senki nem beszélt angolul, volt, aki spanyolul sem, a tanárbácsi mégis a legnagyobb természetességgel csinálta végig az első heteket. Az sem volt kizáró ok, hogy egyik nyelvet sem beszélték, a nagylányommal 3 hónapig napi 1 órában külön foglalkoztak, a kicsi a többiekkel együtt szép lassan magára szedte a mindennapokhoz szükséges tudást. Minden meglátogatott intézménybe felvették volna őket, sehol sem volt felvételi, nem kértek jellemzést, nem akartak előtte a gyerekekkel találkozni, mindenhol volt még hely is, szóval ebből a szempontból nagyon más a rendszer, mint Magyarországon.

ÉTKEZÉS, KÜLÖNÓRÁK:

Ami nekünk nagy előny, hogy az étkezésnél meg tudják oldani az allergénmentes menü biztosítását. A tandíj egyébként már tartalmazza az étkezések árát is. A mentes menü nem drágább és nem szükséges orvosi papír az igény benyújtásakor, például vegetáriánus vagy kóser menü is kérhető, ha a szülő szeretné. Otthon én külön főztem a lányoknak és azt vitték be az iskolába/óvodába. Lehetőség volt mentes ételt rendelni külső beszállítótól, de nagyon drága volt, ráadásul nem is ízlett nekik.

Iskola utáni különfoglalkozásokból viszonylag széles választék van mindkét országban. Tavaly otthon ezeket nem tudtuk kipróbálni a járvány miatt, itt pedig meg akartuk várni, míg kicsit megtanulják a nyelvet, így ezekről tapasztalatból egyik országban sem tudok nyilatkozni.

Ahogy ígértem, jöjjön a sorozat befejező része. Holnap lesz 7 hónapja, hogy elhagytuk Magyarországot. A mai bejegyzésben jöjjön néhány szempont, amiről még nem írtam, nyelv, anyagiak, közbiztonság és persze az elmaradhatatlan konklúzió. Kiderül majd, bejöttek-e a számításaink, hogy vagyunk most és meddig maradunk a Costa Blancán.

Esplanade de Espana sétány Alicante belvárosában

SPANYOL NYELV – Továbbra is küzdök, bár már lényegesen jobb a helyzet, mint amikor legutoljára írtam róla a Facebook oldalon. Heti 2 magánórám van, nagyon jó a tanárom, elég gyorsan tudunk haladni, hamarosan elérem kb. az A2 szintet. Elég sok mindent megértek, főleg írásban, de beszélni még mindig nem túl komfortos, de ha valaki tényleg csak spanyolul tud, alapszinten már egész jól megértetem magam. A nyelv szerintem nehéz, valamennyire persze segítség a francia, de azért így is kihívás rendesen. Utoljára a 20-as éveim elején tanultam nyelvet és azóta azért biztosan romlott a munkamemóriám. A férjem ezt a kérdést szinte már teljesen elengedte. Ő egy hosszútávú 10 éves célnak lőtte be a társalgási szintet. Egyébként a rezidencia után 10 évvel kérhetnénk állampolgárságot, viszont annak is feltétele lesz majd egy nagyjából A2 szintű nyelvvizsga. Ráadásul neki a nyelvérzéke sem az igazi, szóval a hímnem, nőnem, névmások, egyeztetés, rendhagyó igék stb. rendesen próbára teszik amúgy sem kiemelkedő motivációját. Egyébként Alicante ilyen szempontból nem a legszerencsésebb, turizmusa is inkább a spanyol vendégekre épül, szóval itt erősen dominál a spanyol nyelv a mindennapokban. Fent Benidorm és környékén vagy délen Torrevieja térségében könnyebb az angollal boldogulni, sokkal többen beszélik, mint ezen a részen.

Spanyol könyveim

A spanyol a lányoknál is vegyes, a kicsinek csak heti 2 órája van spanyolul, ott is inkább betűket, számokat tanulnak. A gyerekek viszont egymás között nonstop spanyolul beszélnek, ők még kicsik, nem is tudnak még annyira angolul, így a spanyol gyereknyelvben jobban otthon van, mint a nővére. A nagyobb lányunknak napi 1 spanyol óra van, de mivel a többiek eleve spanyolajkúak, ez nem nyelvtanulós óra, hanem olyasmi, mint otthon a magyar, van, hogy nyelvtannal foglalkoznak, de a természetismeret és a társadalomismeret is spanyolul van. Mivel viszont sokkal több az angol nyelvű óra, a lányomnak is jobban megy az angol és mivel már a többiek is elég jól beszélik, vele inkább nem spanyolul kommunikálnak játék közben és a szünetekben sem. Szóval ismeri spanyolul, mi a különbség a tulajdonnév és a köznév között, hogy mondják az emlőst vagy a mindenevőt vagy milyen típusú reklámok mennek a tévében, de egy átlagos játszótéri beszélgetés még sokszor kihívást jelent spanyolul.

KÖZBIZTONSÁG – mi a belvárostól kicsit távolabb, üdülőövezetben lakunk, ahol év közben kevesebben élnek életvitelszerűen, nyárra viszont teljesen benépesül a környék. A legtöbb házhoz egy komplett ún. urbanization tartozik, vagyis 1-2 lakótömböt kerítés vesz körbe, ezen belül pedig a kertet, medencét, sportpályát, játszóteret, tetőteraszt, közösségi helyiségeket a lakástulajdonosok közösen használhatják. Az udvarban általában minden lakáshoz külön kocsibeálló is tartozik. Többlépcsős beléptető rendszer van, illetve egy házmester/karbantartó is sokat tesz-vesz a ház körül, aki szintén figyeli a ház körüli mozgást. Rendőrt is sokat látni az utcákon. Iskolaidőben a tanítás kezdetén és végén kordonnal zárják el az iskola utcáját, figyelnek a gyerekek biztonságára, irányítják a forgalmat. Nyáron főleg a belvárosban persze hatalmas a tömeg, de itt is vigyáznak a rendre, hangzavart, bulit, csoportosulást gyakran tapasztaltunk, mikor a központban volt a szállásunk, de gyanús alakokkal vagy atrocitásokkal nem szembesültünk. A menekültválsággal is gyakran riogatnak otthon, mi ezt sem tapasztaltuk, talán 8-10 afrikai napszemüveg és táskaárust láttunk főszezonban a parton, de ennyiben ez a kérdés ki is merült.

MORÁL - Az iskolában nem buzdítanak nemátalakító műtétre, mindenki csendben a négy fal között, de szabadon éli meg a szexualitását. A fél év alatt talán 2 lányt láttam kézenfogva sétálni, meg egy középkorú férfit neonszínű körmökkel, de sosem jutott eszembe, hogy morálisan hanyatlik a nyugat, mióta itt vagyunk. Egyébként Spanyolország erősen vallásos ország, az ünnepeik nagy része is valamilyen vallási eseményhez köthető, illetve sok az egyházi fenntartású iskola is. Egyébként abszolút jellemző a tolerancia, illetve, hogy mindenki a saját életével foglalkozik a másé helyett. Ez Magyarország után hatalmas felüdülést jelentett. Az öreg nénik nem magyarázzák el, hogy kell a hisztiző gyereket nevelni, nem kell azzal foglalkozni, ki és mit gondol rólad. Mindenki abba öltözik, amiben jól érzi magát. Maga a társadalom egyébként nagyon gyerekcentrikus, mindenki nagyon kedves a gyerekekkel, mindig van hozzájuk egy jó szavuk. Rengetegen tartanak állatot is, sok helyre beengedik őket, a nyári melegben mindig kapnak a boltoknál frissítőt, akkor is, ha a gazdi semmit sem vásárol.

ANYAGIAK – az átlagkereset Alicante vonzáskörzetében 1500 euró környékére tehető, míg a spanyol minimálbér 965 euró. Találtam egy kalkulátort, ami szerintem reális képet ad az itteni élet anyagi vonzatáról, néhány fontos árucikk, szolgáltatás árának meghatározásával. A táblázat elég részletes, ha lefelé mentek, az egészségügyi ellátás, a közbiztonság, a légszennyezés vagy az életminőség kapcsán is érdekes összehasonlító adatokat találhattok, de fent a keresőben akár más várossal kapcsolatban is megtalálhatjátok ezeket az értékeket. A lenti kördiagramm mutatja, mire költenek a helyiek százalékos arányban, hogyan osztják el a fizetésüket a felmerülő költségek között.

https://www.numbeo.com/cost-of-living/in/Alicante

Nálunk az összehasonlítás viszonylag nehezebb, mivel az alapélelmiszerek közül a lányok ételérzékenysége miatt kevesebbet vagy egyáltalán nem fogyasztunk, így őszintén Magyarországon sem tudom, mennyibe került egy kiló kenyér vagy egy liter tej, amikor eljöttünk. A másik dolog, ami az összehasonlítást nehezíti, hogy az elmúlt hónapokban általános drágulás volt tapasztalható az élelmiszerárakban, amire mindkét országban egyformán panaszkodnak, így a fél évvel előtti, általam ismert magyar árak már régen nem érvényesek otthon sem. Ami még nagy csapda lehet, az az euró alapú gazdaság. Valószínűleg több dolgot nem vennék meg, ha az árcédulán nem 1,5 – 2 euró, hanem 600-800 Forint lenne, így viszont sokkal inkább keltik a megfizethetőség, „olcsóság” érzését.

Szóval mindezeket figyelembe véve, szerintem kb. 30%-al kerül itt többe az élet nagy általánosságban jelenleg. Ehhez fontos tudni, hogy Magyarországon most sok termék a benzinárral együtt hatóságilag szabályozott és valószínűleg az euró árába is mesterségesen avatkozik be a Jegybank időnként, a közelgő választások miatt. Érdekes lesz majd látni, hogyan alakulnak az árak, ha feloldják a kormányzati árstopot, nő a benzin ára vagy tovább romlik a Forint. Nemrég láttam egyébként egy érdekes videót, egy itt élő magyar Youtuber hasonlította össze a spanyol és a magyar árakat kimondottan azoknak a termékeknek a kapcsán, amire a magyarországi árstop vonatkozik. Ez összesen 7 termék volt, amiből 5 Spanyolországban olcsóbb, a magyar árstop ellenére is. Ja és csirkefarhát itt egyáltalán nem kapható.

Számunkra anyagi nehézséget inkább az jelentett, hogy nagyon gyorsan kellett döntenünk a kiköltözéskor, nem volt erre félretett pénzünk, nem gyűjtöttünk, nem készültünk rá előre, gyakorlatilag egyik hónapról a másikra kellett megoldanunk mind anyagiak, mind szervezés szempontjából. Hirtelen kellett 3 havi kaució a lakásbérléshez, iskolai beiratkozási díj a lányoknak, repülő, szállás stb. Bár volt otthon lakásunk, azt nyilván nem tudtuk azonnal eladni/kiadni, így a férjem egész nyáron dolgozott, én csomagoltam, rendszereztem, kiürítettem a lakásokat, így tudtunk elindulni augusztus végén. Közben persze a lányok otthon voltak legnagyobb részt, ami megint nem könnyítette meg sem a home office-t, sem a pakolást.

SZÓRAKOZÁS, KULTÚRA – Ahogyan kezdek egyre többet érteni, lassan kitágulnak a lehetőségek ezen a téren is. A Spanyolországba jöttünk Facebook oldalamon sokszor írok egy-egy hétvégi programunkról, tegnap például színházban voltunk. Itt az emberek nagyon aktív közösségi életet élnek, télen is van élet a parton, pláne, ha nem olyan ramaty az időjárás, mint az elmúlt 2 hétben. Szóval az simán hétvégi program itt, hogy kiülnek a partra, a gyerekek homokoznak, játszóznak, a felnőttek meg isznak valamit a helyi bárban. Nyáron meg ugye megy a fürdés ezerrel, a háznál a medencézés, akkor kevés program tudja ezekkel felvenni a versenyt, a gyerekeknek legalábbis. Egyébként nagyon sok szép kirándulóhely van a környéken. Alicantéból indulva, hosszú villamosút vezet Benidormon át végig a Costa Blancán, így akár tömegközlekedéssel is elérhetők a nagyobb városok és a kis tengerparti falvak egyaránt. Szinte minden állomás megér egy kirándulást, még mi sem fedeztük fel mindegyiket.

Villajoyosa színes házai

A városban is sok a kulturális program, fesztivál, a spanyoloknak rengeteg ünnepük van, sok igazán látványos és szórakoztató, élményszámba menő esemény. Nekünk a legemlékezetesebb talán a Három királyok ünnepe (Dia de los Reyes Magos) volt, de nagyon szép még a Las Fallas a közeli Valenciában vagy Benidormban. A helyi várban (Castillo de Santa Barbara) is gyakran rendeznek tematikus programokat és előadásokat. Jártunk már színházban is, hamarosan a mozit is megpróbáljuk, kíváncsi vagyok, mennyit értenénk belőle. Nyáron rengeteg a turista, Alicante inkább a spanyolok kedvenc üdülőhelye, Benidormba és környékére pedig rengeteg külföldi utazó érkezik. A környéken sok a tematikus park, állatkert, aqua park. A belépők nem a legolcsóbbak, mivel sokszor egyszeri élményként választják az ide utazók. A helyieknek jó lehetőség az éves bérlet, ami szezonon kívül akár akciós is, mikor évi 2-3 látogatásnál már kevesebbet költünk bérlettel.

 Las Fallas Benidormban

ÉLETMINŐSÉG, KONKLÚZIÓ – Sok mindent leírtam és összehasonlítottam, ami befolyással van az életminőségünkre. Azt hiszem, az már eddig is kiderült, hogy mi alapvetően jól érezzük magunkat itt, még ha a család, a barátok vagy nekem az otthoni munkám hiányzik is a spanyol életünkből. Most úgy gondoljuk, hogy hosszabb távra tervezünk itt (minimum amíg a lányok leérettségiznek). Ehhez pedig lassan szükséges, hogy felszámoljuk az otthoni életünk egy részét, eladjuk a lakásunkat és itt vásároljunk ingatlant. Anyagilag is megterhelő a rengeteg magyarországi kiadás, amihez hozzájön az itteni lakbér és rezsi és a lányok iskolája. Azt hiszem lényegesen egyszerűbb és könnyebb lesz az életünk, ha ezt a közeljövőben el tudjuk intézni. Az ingatlanok egyébként nem drágák, Alicante környékén még a jobb részeken is bőven pesti árban lehet lakást kapni, amikhez sok esetben társul a fent említett urbanization minden előnye. Ebből kifolyólag lehet, hogy rosszabbul jövünk ki anyagilag, mint Budapesten, viszont számos előnye van az itteni életnek, amik kárpótolnak ezért.

Összességében úgy érzem, kicsit megnyugodott és lelassult az életünk, mióta eljöttünk. Sokkal kevesebbet rohanunk és kiszámíthatóbbak lettek a mindennapok. Az iskola is bevált, a lányok szeretnek járni, keveset hiányoznak. A nagyobb is végig bírja a napot, nem kell és nem is akarják, hogy elhozzuk ebéd után, mint a magyar iskolában. Igy egy csomó időnk felszabadult, könnyebb a saját dolgainkkal foglalkozni. Miután hazaérnek, már el tudunk menni játszóra, partra vagy tudunk közösen csinálni valamit. Hosszú idő után újra van időm egyedül, ami nekem nagyon hiányzott az elmúlt években. Sokféle szeretett dologhoz visszataláltam ezekben a relatív csendes órákban. Az egyik ilyen szerelem az írás, de nagyon sok más tervem is van még. Ami a szórakozást illeti, szeretem, hogy mindig történik valami. Szuper kirándulóhelyek vannak a közvetlen környékünkön is, rengeteg az ünnep, amik mindig nagyon látványosak és szórakoztatóak gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Két utcára lakunk a tengerparttól, ha már csak a sétányra van időm kimenni és fél órát sétálni, már máshogy indul a nap. Úgy érzem, az étkezéshez használt alapanyagok is egészségesebbek, frissebbek, változatosabbak, mint otthon. Főleg a lányoknál nehéz átütni egy-egy újdonságot és magunkat is kicsit át kell programozni a tengeri ételekre, a több zöldségre és gyümölcsre, de szerencsére ehhez szuper választék van a boltokban, az interneten vagy a helyi éttermekben pedig sok inspirációt találok egy-egy alapanyaghoz.

Nyilván itt is vannak bosszantó dolgok, itt is szakad néha az eső egész nap, Spanyolországban élni sem csupa napsütés és fiesta, ahogyan a képeslapokon van. Sok mindent másképp képzel az ember, mielőtt ide költözik, de alapvetően semmi nagyon zavarót nem tapasztaltunk még itt a 7 hónap alatt. Ami még különösen tetszik, hogy nincs az a nyomasztó érzés, hogy szaladsz magad után és minden egyes hibáért a fejedet veszik. Cserébe nyilván ugyanezt a mentalitást tőled is elvárják, nem hajlandók magukat stresszelni vagy siettetni. Az iskolában sem gond, ha egyszer-egyszer benézel egy határidőt, nem visz a gyerek cipősdobozt a kézműveskedéshez, úszótáskát sportórára vagy kardigánt az egyenruhához a fotózásra. A szülő is ember, elfelejt dolgokat és simán megoldják, anélkül, hogy utána a gyereket vagy anyukát vegzálnák miatta. A gyerekekből is arra kíváncsiak, amit tudnak, nem arra, amit nem. Sokat dicsérnek, építik az önbizalmukat. Nagyon nyitottak más kultúrákra. A lányok bármilyen magyar játékot, könyvet visznek be, nagy érdeklődéssel fogadják, próbálgatják az olvasást, a szabályokat. Mondják is mindig a lányoknak, milyen menők, hogy ilyen nehéz nyelvet beszélnek, ki tudnak olvasni ilyen bonyolult betűkapcsolatokat. A nagylányom osztályában Google Earth segítségével megnézték Budapestet, megmutogatta hol laktunk, mik a kedvenc helyei. Nagyon tetszett mindenkinek, érdeklődőek voltak, általánosan elmondható, hogy már gyerekként is abszolút nyitottak az idegen kultúrák iránt.

Sokszor felteszik a kérdést, meddig maradunk, hazamennénk-e még?! Furcsa, mert amennyire nem mennék most haza, annyira nehezen is jöttem el. Emlékszem, bárkinek elmondtam annó, hogy Spanyolországba költözünk, mindenki olyan hurrá optimista volt, én meg az akkori lelkiállapotomban legszívesebben leütöttem volna őket egy péklapáttal. Persze mindenki tök komolyan és jóindulatból bíztatott, nekem mégis két különleges gyerekkel, 3 hónap alatt a legkevésbé sem akaródzott kifordítani a sarkából az életemet. Vagyis persze, de, mert az akkori viszonyok már semmiképpen sem voltak fenntarthatóak, de sohasem gondoltam, hogy ezekre a problémákra a külföldre költözés lehet a megoldás. Most mégis itt vagyunk, szeretünk itt és maradunk is, egy ideig még biztosan!

Mivel az utolsó bejegyzésem úgy is nagyon hosszú lett, hogy csak a gyerekek szempontjait szedtem össze, ezért ígértem, hogy ebben a következő írásban próbálok kitérni arra is, nekünk, felnőtteknek milyen változásokat hozott ez a fél év. Lássuk tehát, hogyan élte meg az országváltást családunk 18 éven felüli része.

 Castillo de Santa Barbara látképe a Benacantil hegy tetejéről

MUNKA – olyan szempontból talán sokszor idealistának tűnik ez a blog, hogy mi nem a semmibe, szerencsét próbálni jöttünk el, hanem a férjem akkor már 3 hónapja dolgozott egy spanyol cégnél, ami feltételül is szabta a kiköltözést. Mivel pedig az IT szektorban az átlagnál jóval magasabbak a fizetések, a létfenntartásunkhoz nem szükséges, hogy én a 0. perctől dolgozzak. Nyilván nagyon más lenne, ha 50 helyen kellene életrajzot otthagynom vagy egyedül kijárni az ügyintézés bugyrait, spanyol nyelvtudás és az itteni viszonyok ismerete nélkül. Nagy valószínűséggel máshogyan látnánk a világot és mi is nagyon más oldalát tapasztalnánk meg a kinti életnek, mint a jelenlegi helyzetben. Őszintén én jelentősebb tartalék, más országból származó jövedelem vagy jó spanyol nyelvtudás nélkül nem ajánlanám senkinek a kiköltözést, pláne gyerekkel. Erről már sokszor írtam, tényleg csak címszavakban, nem beszélnek idegen nyelveket, magas a munkanélküliség, sok a szezonális munkalehetőség, covid rosszul érintette a gazdaságot, idegenforgalmat, alacsonyabb presztízsű vagy szakmunkára sok latin amerikai jelentkezik, akik anyanyelvi szinten tudnak spanyolul. Szóval, ha valaki biztosra akar menni, legjobb, ha jó szakember valamelyik hiányszakmában és mellette legalább kommunikációs szinten tud spanyolul. Vannak azok a szakmák, ahol (azt gondoljuk) az angol elég lehet, ilyen lenne például az informatika világa. Itt 4-ből 3 fejvadász, aki ráír a férjemre, azonnal elköszön, ha elmondja, hogy nem tud spanyolul.
Itt rögtön rá is térnék a saját munkámra. Sejthető, hogy a Home Staging, spanyol nyelvtudás, piacismeret és kapcsolatok nélkül elég nehezített terep. Mivel három nyelvet beszélek (a spanyol nem tartozik bele) és turizmus az első diplomám, akár idegenforgalomban is elhelyezkedhetnék, kezdhetnék valamit a felsőfokú franciával, de a szövegírás, blogolás, tartalomgyártás irány is nagyon vonz. Szóval most inkább kivárok, nyelvet tanulok, ismerkedem a hellyel és az emberekkel és meglátom, melyik irányba fogok elindulni. Közben pedig igyekszem leküzdeni a türelmetlenségem és belevágni sokadszorra is valami újba. Őszintén, megvisel és rosszul érint a munka hiánya. Főleg, mert olyasmit csináltam Magyarországon, amit nagyon-nagyon élveztem és szerettem, de kérdés nélkül beáldoztam a családom boldogságáért.

IDŐJÁRÁS – ez nagyon relatív dolog, hiszen kint az utcán sokkal-sokkal jobb idő van, mint Magyarországon, az évnek szinte bármelyik időszakát hasonlítjuk össze, de nyilván a téli hónapok a leglátványosabbak. Sajnos a spanyol házak többsége viszont rossz szigeteléssel, vékony falakkal, egymásra csúsztatható ablakokkal épült, ami pedig a legfontosabb, hogy a többsége fűtés nélkül. Igy sokszor megeshet, hogy a benti és a kinti hőfok nagyon hasonló, fűteni pedig csak kiegészítő megoldásokkal, klímával, panelekkel tudunk. Ahogy bejön a hűvösebb idő, az áruházak többségében külön katalógus jelenik meg, amiben mindenféle fűtőalkalmatosságot megtalálunk, hősugárzótól az olajradiátorig, elektromos kandallótól az infrapanelig. Egy magyar csoportban olvastam egy hozzászólásban, hogy télen a spanyolok magukra kötik az olajradiátort és húzzák maguk után a lakásban, bármerre mennek. Mi az alsó szinten klímával, a hálószobákban elektromos panellel melegítünk. A legdrágább számla januárban 340 euró volt, ami azért nem kevés, ráadásul úgy, hogy különösebben meleg sincs a lakásban. Szóval az igazi jóidő inkább áprilistól októberig van, a téli hónapokra pedig érdemes fűtéssel felszerelt lakásba költözni vagy keveset otthon tartózkodni.

Tengerparti játszótér szeles időben

KÖZLEKEDÉS – nekünk ez hatalmas pozitívum volt Budapest után, hiszen nincs dugó a városon belül, mindegy melyik napszakban és merre indulsz útnak. Nyilván mikor csúcsra jár a turizmus vagy valamilyen rendezvény vagy ünnep van, a belváros környékén előfordulhat torlódás, de bőven nem olyan, mint Pesten, hogy már nem volt lassan olyan időpont és irány, ahol nem kellett kilóméteres dugóra számítani. Az iskola 5,5 kilóméterre van, egy Alicante melletti kisebb faluban és 15 perc alatt kényelmesen, ajtótól ajtóig megjárható. A benzin átlagára nem sokban tér el a magyartól, 1,3 euró környékén volt literje, amikor tavaly megérkeztünk, jelenleg 1,7 euró környékén van az orosz-ukrán háború hatásaként.

 A közösségi közlekedés is jónak mondható, kétféle villamos és rengeteg busz jár ebben a városrészben, a belvárossal és a környező településekkel is biztosít összeköttetést. Egy villamosjegy 1,45 euróba kerül városon belül, de ha feltöltőkártyát (Bono) veszünk, akkor 0,87 euróra jön ki egy utazás. Ráadásul 1 órán belüli átszálláskor nem is vesz le újabb egységet.

EGÉSZSÉGÜGY – ez szintén pozitív csalódás az otthoni viszonyokhoz képest. Az állami ellátásban kevesen beszélnek angolul, de mindig sikerült megoldani, amit szerettünk volna. Gond nélkül tudtuk használni az EU-s kék kártyát is, ezt mindenképpen ajánlom kiváltani azoknak is, akik csak nyaralni jönnek, nagyban megkönnyíti az ellátást. Az időpontokat tartják, nincs hosszú várakozás, egy Covid sürgősségin az éjszaka közepén 1,5 óra alatt végeztünk, úgy, hogy csináltak 2 különböző röntgent is közben. Az állami egészségügyi ellátás egyébként ingyenes, kivétel ez alól a fogászat, ahol a beavatkozások nagy része, a gyerekek preventív kezelésein kívül, fizetős.

A férjem közben a munkahelyétől kapott privát egészségügyi biztosítást, nekünk pedig kedvezményesen tudott hozzá vásárolni, így év eleje óta inkább magánrendelésekre járunk. Havi 40-50 euró körül már egész korrekt csomagokat lehet kapni, amiben korlátlan vizit, prevenciós vizsgálatok és sok szakorvosi ellátás is benne van. Egy MRI vizsgálatra például a férjem egy héten belül kapott időpontot, 1 héten belül pedig a kiértékelése is megtörténik. Az orvosok és nővérek emellett nagyon kedvesek, a kórház rendkívül felszerelt, a többség angolul is beszél. Az itteni orvosokra jellemző, hogy egy adott problémát holisztikusan igyekeznek kezelni. A bőrgyógyász az ekcémára például nem csak kenőcsöt ír, de figyel az emésztőrendszer támogatására, az allergénekre is. A belgyógyász, akit a férjem a sérve miatt keresett fel, rögtön kért teljes labort, mert azt gondolja, hogy a hízása nem természetes folyamat, néz gyulladásokat, cukorértékeket stb. bár ez nem kötődik konkrétan a problémához. Jó lenne egy hasonló komplex látásmód és rövidebb várólista, illetve megfizethetőbb privát ellátás a magyar egészségügyben is. Érdekes egyébként, hogy alig van túlsúlyos felnőtt, a gyerekek között pedig még kevesebbet látni. Nagyon sokan sportolnak, tele a part futókkal, biciklisekkel, de az edzőpályák és a sportközpontok is nagyon népszerűek.

A kórház, ahol a privát ellátást igénybe tudjuk venni

SZOCIÁLIS KAPCSOLATOK – ez az egyik legfeltűnőbb változás az otthoni életünkhöz képest, hogy nagyon sokáig teljesen izoláltan léteztünk. Volt a házban és a lányok iskolájában egy-két ismerős arc, de 2-3 mondatos párbeszédeket leszámítva hónapokig csak egymással érintkeztünk személyesen. A virtuális világban természetesen megmaradtak a kapcsolataink, de időre elmenni valakivel találkozni, vendégeket hívni vagy vendégségbe menni esetleg spontán ismerősökkel összefutni, ilyen nagyon sokáig nem volt és igazán igényünk sem volt rá. Férjem kérdezgette is többször, hogy gáz-e, amiért ezt érzi. Mikor pedig a karácsonyi hazautunkat is keresztülhúzta a Covid, éreztem, hogy ennek most valamiért ilyen befelé fordulós, magunkkal és egymással foglalkozós időszaknak kell lennie. Otthon az utolsó évben olyan sok helyen és olyan sok szerepben kellett helytállni, hogy mindketten örültünk egy kicsit ennek a hirtelen jött csendnek. Néhány hete jött csak az érzés, mindkettőnknek, nagyjából egyszerre, hogy jó lenne másokkal beszélgetni, kicsit nyitni, a gyerekeknek játszani, ismerkedni. Szerencsére nagyon klassz magyar közösség van a környéken, idősebbek, fiatalabbak, kisebb és nagyobb gyerekekkel, szóval lassan elkezdünk bandázni is és új kapcsolatokat építeni. Ettől függetlenül a hétköznapokban nagyon hiányzik a családom és az otthoni barátaim, számomra abszolút ez a legnagyobb ár, amit a költözés miatt meg kellett fizetnem.

ÉTKEZÉS – A spanyol konyháról alapvetően elmondható, hogy az egészségesebb alapanyagokat részesítik előnyben. Rengeteg olíva olajat használnak például, nem csak zsiradékként, de salátaöntetnek, szendvicsre vaj helyett is ezt tesznek. Az Unióban itt fogyasztják a legtöbb húst, cserébe mindig van valamilyen zöldség, saláta is az asztalon. Viszonylag kevés a tejtermék, a rántott, lisztes ételek, inkább natúr, grillezve készítik a húsokat.

Könnyű ebéd a parton

Nagyon sok mártást és szószt használnak, illetve rengeteg tengeri étel kerül a tányérjukra. A régió abszolút sztárja a paella és a különböző rizses ételek. Sok hüvelyest esznek, a lencse és a csicseriborsó itt sokkal népszerűbb, mint Magyarországon. Sok a tipikusan spanyol fogás, de szívesen próbálják ki más nemzetek ételeit is, a dél-amerikai konyha is erős befolyással bír. A spanyolok előszeretettel járnak étterembe, akár családdal, akár barátokkal. Az éttermezésre még a kevésbé jómódúak is mindenképpen áldoznak pénzt, esetleg nem a legfelkapottabb helyekre járnak. Sok helyen vannak menüajánlatok vagy tapa+cana akció, amikor valamilyen kis falathoz választható ital jár, kb 1-2 eurós áron. Az étkezés egyébként kimeríthetetlen téma, tervezek külön cikket is írni a spanyol konyháról.

Azért, hogy emészthetőbb legyen a sok információ, egy harmadik befejező részben fogok írni még más érdekességekről, mint az árak, bérek, anyagiak, de szóba kerül még a nyelvtanulás és a közbiztonság is. Figyeljétek a blogot, hamarosan ezek a témák is sorra kerülnek!

Ma van napra pontosan fél éve, hogy egy bőrönddel, pár hátizsákkal, a két gyerekkel és dédivel az oldalamon kiléptem az alicantei terminál ajtaján, hogy fejest ugorjunk az ismeretlenbe és új életet kezdjünk 2500 kilóméterre Magyarországtól. Hogy milyen motivációink voltak az országváltásra, arról már korábban írtam, de hogy mi történt azóta, hogyan élünk most, arról csak a blog Facebook oldalának bejegyzéseiből kaphattok képet. Sokan kérdezik, bejöttek-e számításaink, hogy alakul itt kint az életünk, visszamennénk-e még, illetve a különböző csoportokban is sokakkal beszélgetek, akiknél szintén felmerült a kiköltözés gondolata. Ezért gondoltam, hogy összeszedem egy bejegyzésben, hogyan változott augusztus óta az életünk, illetve milyenek is a spanyol mindennapok, így fél év távlatából.

Alicante látképe a Castillo de Santa Barbáraból fényképezve

Gyerekek:

Számunkra ők jelentették az elsődleges motivációt, azt hiszem, ha ők otthon a helyükön lettek volna, nem indulunk el. Mivel alapvetően nagyon nyitottak, barátságosak, szeretik az újdonságot és eddig is elég jól alkalmazkodtak a változásokhoz, ettől kevésbé féltem. Nagy igazság az is, hogy teljesen leveszik a szülők lelkiállapotát, ha mi biztosak vagyunk egy döntésben, ők is természetesnek fogadják el. Az első időkben persze semmiben nem lehettünk biztosak, nagyon váratlanul és gyorsan történt az egész. A többség, akikkel beszéltem, sokszor hosszú hónapokig, évekig tervezi a kiköltözést, nekünk 3 hónapunk volt, hogy munka mellett, a nyári szünet közepén, mindent elintézve, összepakolva nekivágjunk az ismeretlennek. Érthető módon az elmúlt nyár nem tartozott életem legnyugalmasabb időszakai közé, de mikor júliusban először kijöttünk egy hétre lakást és iskolát keresni, kezdtem megnyugodni, mert a legkritikusabb dolgokat sikerült elintézni, ezáltal csökkent a bizonytalanságunk is.

Szóval a gyerekekre visszatérve, nekik nagyon természetes volt minden. Otthon is többször költöztek már velünk, ez a része sem volt új nekik, de nyáron is sokat beszélgettünk róla, hogy milyen lesz majd, ha itt élünk. Nézegettünk képeket, próbáltam összepakolni a legkedvencebb dolgokat és abszolút bevontuk őket a döntésbe. Abban állapodtunk meg, hogy akkor költözünk, ha nyáron, az itt töltött egy hét alatt, mind a négyen azt mondjuk, el tudnánk képzelni, hogy itt éljünk. Viszont arra direkt figyeltem, hogy nem mentünk élményparkba, állatkertbe, nem akartam, hogy olyan dolgok vonzzák majd ide őket, amik inkább a nyaralás és nem a hétköznapok részei. Helyette sokat sétáltunk, villamosoztunk, megnéztük milyen a mentes ételkínálat a boltban, fürödtünk a tengerben, játszótereztünk. Elvittük őket arra a környékre, ahol lakást néztünk, illetve az egyik kiszemelt iskolába is. A hét végére mind a négyen azt mondtuk, meg akarjuk próbálni, milyen az itteni élet, így egyértelmű volt, hogy jövünk vissza augusztus végén.

Kavicsos part Villajoyosa közelében

Azt hiszem az ő nevükben is elmondhatom, hogy azóta is jól érzik magukat. A spanyol társadalom nagyon gyerekbarát, hihetetlenül kedvesen fordulnak a kicsikhez, a lányok meg aztán abszolút be tudják dobni magukat, ha közönségre találnak. Szóval már az első napokban, mikor még tényleg csak pár szót ismertek, akkor is abszolút próbáltak kapcsolatot teremteni, ami azóta csak egyre könnyebb és könnyebb, ahogyan egyre jobban sikerül elsajátítaniuk a nyelvet.

A szűkebb és tágabb környezetünk is igazi gyerekparadicsom, a házhoz, ahol lakunk tartozik medence, sportpályák, játszótér, de 2 perc sétára van a homokos tengerpart, ahol télen-nyáron rengeteg a gyerek. Sok a játszótér, lehet fürdeni, játszani a parti homokban, de sok lehetőség van a sportolásra is. A parton, a végeláthatatlan sétányon sokat bicikliznek, rollereznek, görkoriznak. A környéken sok helyre lehet kirándulni gyerekekkel is, a vár, a környező hegyek parkjai, a pálmakert télen-nyáron szuper programokat kínál. De a környező településeken is sok gyerekmágnes program van, aquaparkok, hajókázás, állatparkok, csokimúzeum, vidámparkok közül válogathatunk. Szinte minden hétvégén ellátogatunk valami új helyre és még közel sem láttunk mindent a közeli látványosságok közül sem. Egyre jobban kezdik megismerni a várost, vannak már kedvenc helyeink is, amit majd nyáron szeretnének megmutatni a magyar barátnőknek is. Azt hiszem, mostanra természetes lett nekik, hogy Spanyolországban élünk, Magyarország inkább csak a nagyszülők, a régi barátok miatt hiányzik. Sok külföldre költözött anyuka meséli, hogy a gyereke hosszú évek után is visszavágyik Magyarországra, szerencsére ezt mi eddig időszakosan sem tapasztaltuk.

Aqua Natura Benidorm

Iskola:

Ez volt a másik fontos kérdés, amiről már sokat írtam a korábbi bejegyzésben is. Kisebb osztálylétszámú, befogadó és elfogadó intézményt kerestünk, amiben vannak jól meghatározott keretek, de mégis érdekes, változatos módon tanítanak. Igy, fél év távlatából 100 százalékban megtaláltuk, amit kerestünk, de nyáron, mikor döntenünk kellett, ebben még csak reménykedni tudtunk. Végül egy brit magániskolára esett a választásunk, mindkét lány ide jár, mivel itt a gyerekek 3-18 éves koruk között ugyanabban az intézményben tanulnak. Magyarországon finoman szólva sem volt jó tapasztalatunk a magánintézményekkel, itt is csak a nyelv miatt vetettük el az állami iskolát. A helyi spanyol iskolákban egy ideje kötelezővé tették a valenciano nyelvet, a tartomány nyelvét, így az iskolai nap nagy részében nem a hagyományos spanyol (castellano), hanem valenciano nyelven tanulnak. Ha pedig már a gyerekeink idegen nyelven tanulnak, szerettük volna, ha az olyan nyelv lesz, amit nem csak itt, a helyi közösségben beszélnek.

Itt az oktatás nagyrészt angolul van, napi egy óra spanyol, heti egy óra német és egy óra valenciano egészíti ki. A német, mint későbbi idegen nyelv van jelen, a valencianot pedig legalább minimális szinten a közösség minden iskolájában kötelező tanítani. Egész napos iskola van, nem kell és nem is lehet elhozni a nagyot, ha ebédre elfárad, kicsit olvas vagy pihen az udvari szünetben és megy tovább a nap. Tanítás végére azért sokszor elfárad, a kocsiban még többször elalszik a hazaúton.

Az iskola nem alternatív szemléletű, nem követ semmilyen speciális programot, angol iskola lévén a British Curriculum alapján tanítanak, de a spanyol tanterv elemeit is beépítik, így a gimnázium végén kétnyelvű érettségit tesznek, melyet mindkét ország elismer. Egész napos iskola van, végig tanítási órákat tartanak, a nehezebb tárgyakat jól kiegészítik a lazább órák, mint a dráma, zene, tudomány, művészet, főzés, úszás vagy a kertészkedés. Nincsen szieszta, ebéd után egy olvasásra szánt blokk és egy fél órás udvari szünet választja el a délelőtti és délutáni órákat. A kicsiknek is hasonló órarendje van, az 5 évesem is már betűket, számokat tanul írni, összeolvasnak rövidebb szavakat, műveleteket végeznek 20-as számkörben, persze nekik még rövidebb óráik vannak és a tanítás formája is jóval játékosabb. Minden korosztály sokat van az udvaron, néha tanítási órákat is kint tartanak, kint tízóraiznak, uzsonnáznak.

Iskolai rajz sárkányos témában

Hogy érzik magukat ebben a rendszerben a gyerekeim? Szó szerint kivirultak, mindkettőnek nagyon jót tett a váltás, szeretnek iskolába járni, motiváltak, szívesen tanulnak. Nagyon jó az osztályközösség, nincs kirekesztés, hiába nem beszélték egyik nyelvet sem a lányok, hamar beilleszkedtek, a nagynak már BFF (Best Friends Forever) barátnői is vannak az osztályban. Míg az elsős magyar értékelők hemzsegtek az osztályon belüli konfliktusoktól, nehezen leköthető figyelemről, hullámzó órai részvételről írtak, most az itteni féléviben már azt említik, hogy erős barátságokat kötött, részt vesz a közösségi életben, angolul mondatokban kommunikál, senkivel nincs konfliktusa, nagyon jó a tanuláshoz való hozzáállása is. Közben a tanulásban is sokat fejlődött, míg első végére éppen csak befejezték a húszas számkört és írni sem tudott, mostanra túlvannak a szorzótáblán, ezres számkörben számolnak, tanultak geometriát, mértékegységeket és azok átváltását, helyiértékeket is, a matek teljesítménye pedig már az első értékelője szerint is elérte az osztály átlagát. Angolból is egyre ügyesebb, nyelvtanilag helyes teljes mondatokat rak össze, sok mindent megért és pár hete már folyóírással ír, amit a téli szünet után kezdtek pótolni vele. Egyik délután nem a megszokott úton mentünk haza, egyszercsak váratlanul előreszól az apjának: „Where are we going now?” Azt hiszem ilyen mértékű változásra és ekkora fejlődésre egyikünk sem számított.

A kicsinek is nagyon jót tett, hogy itt már korábban elkezdtek tanulni, bár szuper óvodája, óvónői és csoportja volt, valószínű nagycsoportban már unatkozott volna kicsit, értelmét tekintve középső végére abszolút megugrotta az iskolaérettség kritériumait. Most nagyon élvezi a tanulást, szívesen megy iskolába, mindig házit akar csinálni, ha ő nem kap, csak a nővére. A tanárai szerint is szuper motivált, a tanárbácsija mondta, hogy nagyon hálás, hogy az osztályában van, abszolút motiválja a többieket, igazi kis példakép, sokat segít neki, mi pedig szülőként szuper munkát végzünk a lányokkal. Fantasztikus félévi értékelőt kapott ő is, mindketten abszolút a helyükön vannak, remek pedagógusok foglalkoznak velük. Érdekes, hogy mindkettőt tanárbácsi tanítja és az alsóbb osztályokban is meglepően sok a férfi tanár. Hihetetlenül nagy a kontraszt, teljesen más dolgokat hoznak be, jó lenne, ha Magyarországon is több férfi lenne az oktatásban egészen óvodás kortól.

Összességében számunkra nagyon bevált a brit rendszer, rengeteg élményt kapnak, játékosan tanulnak, de mellette sokat fejlődnek. Erős fókusz van a szociális kapcsolatokon, a kommunikáción, fejlesztik az önbizalmat, sokat dícsérnek. Nagyon szeretik az egyéniségeket, mindkét lányunkat név szerint ismeri szinte az egész iskola. Pici, családias intézmény, évfolyamonként egy, kisebb létszámú osztállyal.

Nagyon sokat írtam már, nem csodálnám, ha csak kevesen jutnának a végére. Azt hiszem a gyerekek szempontjait sikerült is bemutatnom, de ami minket, felnőtteket illet, a mi tapasztalatainkat egy következő bejegyzésben foglalom össze. Rengeteg téma van még, amit említeni fogok az elmúlt fél év kapcsán, hiszen rengeteg különböző szempontot érdemes megnézni, ha országváltásról beszél az ember.

*A felhasznált képek a szerző tulajdona, felhasználásuk nem engedélyezett!

Talán ez volt az a kérdés, amit a legtöbbször feltett nekünk még a legszűkebb környezetünk is, mikor kiderült, hogy pár héten belül Spanyolországba költözünk.

Azt hiszem 3 olyan fő motivációt ismerünk, amiért az emberek többsége elhagyja a hazáját.

Az első egyértelműen a kalandvágy, a megismerés, a megtapasztalás, ami kicsit önmagunk próbája is, hogyan boldogulunk egy idegen környezetben, tudunk-e érvényesülni, beilleszkedni, kapcsolatokat kialakítani távol az otthonunktól.

A második mindenképpen az anyagi előny, magasabb fizetés vagy egy jobb életminőség, amit elérhetünk egy idegen országban. Elképzelhető, hogy ugyanazt a munkát magasabb fizetéssel honorálják külföldön (főleg a hiányszakmákban és a magasan kvalifikált munkaerőnél), de előfordulhat, hogy egyszerű fizikai munkával is többet lehet keresni, mint otthon akár egy diplomához kötött munkakörben. A mediterrán országokra pedig különösen jellemző, hogy a jobb életminőség reményében olyanok is idetelepülnek, akiknek jövedelmük más országokból származik (pl: nyugdíjasok, digitális nomádok, vállalkozók).

Harmadrészt pedig gyakori, hogy valaki egyszerűen nem találja a helyét a saját hazájában vagy nem tud együttélni azokkal az adottságokkal, amik természetesek az adott országban. Ilyen lehet a klíma, az emberek temperamentuma, a társadalmi morál vagy a politikai berendezkedés.

<a href='https://www.freepik.com/photos/travel'>Travel photo created by Racool_studio - www.freepik.com</a>

Alapvetően ez a hármas motivációfaktor nálunk is jelen volt, de egyik sem volt annyira erős, hogy megléptük volna miatta ezt a nagy változást. Én korábban már éltem egy évet Franciaországban egy egyetemi ösztöndíjnak köszönhetően, ami máig életem egyik legmeghatározóbb élménye maradt. A férjemet régóta vonzotta, hogy kipróbálja magát külföldön, mire viszont elért annyi szakmai tapasztalatot és olyan szintű lett az angolja, hogy egyre több ajánlatot kapott Magyarországon kívülről is, addigra jöttek a gyerekek, a nagyobb megkésett mozgás-, és beszédfejlődéssel, a kicsi egy nagyon nehéz terhességből, rizikós szüléssel. Ezután pedig úgy gondoltuk nem lenne jó egy idegen nyelvvel, ismeretlen környezetben mindent a nulláról kezdeni.

Sok helyen olvastuk korábban, hogy Spanyolországba az emberek legnagyobb része nem a meggazdagodás ígéretéért jön és ezt az első néhány hónap tapasztalatai alapján abszolút alá tudom támasztani. Már munkát találni sem könnyű, nyelvtudás nélkül pedig különösen nehezített pálya. Magas a munkanélküliség, a kevésbé kvalifikált munkákra is rengeteg dél-amerikai jelentkezik, akiknek megvan az az előnyük, hogy anyanyelvi szinten beszélnek spanyolul. Mi úgy jöttünk ki, hogy a férjem addigra már 3 hónapja dolgozott egy spanyol cégnek, de az én vállalkozásomat távolról már csak részben tudom működtetni. Az élet pedig egyértelműen drágább, főleg, ha az otthonihoz hasonló színvonalon szeretnénk élni. Ezen nem őrült luxust értek, egészséges, allergénmentes élelmiszerekre, néhány kirándulásra, egy-egy étteremre, hétvégi programra gondolok. A fizetések viszont nincsenek az egekben, hiába Nyugat-Európa, viszont rengeteg más előnye van (klíma, tengerpart, az emberek mentalitása), amik kompenzálnak és összességében azt mondhatom, hogy jobb életszínvonalon élünk, mint Magyarországon.

Ami a magyar morált illeti, nyilván mi is észrevettünk egy bizonyos negatív tendenciát, a politikában, a közéletben, de akár a hétköznapokban is, de önmagában ezért nem hiszem, hogy külföldre jöttünk volna. Aggódva figyeltük, ahogy egyre elfogadottabb lesz a kirekesztés, bizonyos kisebbségek megbélyegzése, illetve ahogy nő a szakadék a társadalom egyes rétegei között, ami tapintható frusztrációhoz vezetett. Mindennél erősebb társadalomkritika, ha megnyitunk egy kommentfolyamot egy-egy sokat kattintott hír (koronavírusos ismert emberek halála, celebszakítások stb.) alatt.

Mindennek ellenére azt hiszem, otthon egy mesterséges burokban éltünk. A közvetlen környezetünk csodálatos emberekből áll, akár a családra, akár a barátainkra gondolok. Mióta a lányok megszülettek, remek segítők és szakemberek voltak mellettünk, akiknek egytől-egyig hálásak vagyunk, legyen szó orvosokról, fejlesztőkről, bölcsis gondozókról, óvónénikről és dadusokról. Ha valami hiányzik Magyarországról, abszolút ezek a személyes kapcsolatok jutnak eszembe.

Viszont az elmúlt évben nagyot változott az életünk, amikor a nagyobb lányom elkezdte az iskolát. Nem sokkal korábban derült ki róla, hogy szenzoros ingerfeldolgozási zavarban érintett, ami jelentősen befolyásolja a mindennapjainkat. Az óvodában és az itteni iskolában ezt kimondottan jól kezelik, de valahogy a magyar első osztályban nem találták hozzá a kulcsot, hiába választottunk neki egy jóhírű alternatív iskolát. Egyre többször volt, hogy otthon tört ki belőle az iskolai frusztráció, láthatóan bezárkózott, miközben az osztályban is perifériára került. Úgy érzem, elmentünk a falig, hogy be tudjon illeszkedni a közösségbe, hogy szeressen menni, hogy őt is szeressék. Igy utólag belegondolva és látva egy nagyon más szellemiségű iskolát, őszintén, maga a hely sem volt igazán neki való. Mikor elkezdődött a tavaszi karantén, egy kicsit megkönnyebbültünk. Addigra már látszott, hogy az iskolaváltás lehet az egyetlen ésszerű megoldás. Látszott viszont az is, hogy az állami iskolában elvárt elsős tananyagból sok mindent ő nem fog megtanulni a tanév végéig (pl: folyóírással írni), ez pedig kizárja, hogy máshol második osztályba mehessen. Azzal, hogy eljöttünk, elkerültük az évismétlést vagy azt, hogy tovább szenvedjünk mindannyian egy számára nem megfelelő iskolában.

<a href='https://www.freepik.com/photos/book'>Book photo created by wavebreakmedia_micro - www.freepik.com</a>

Mindkét lányunk többféle ételérzékenységben érintett, a glutén, tej és tojásfehérje közös pont mindkettőnél. 1 év eltéréssel kezdtek diétázni, míg viszont a nagynál minden korábbi egészségügyi probléma (asztma, ekcéma, székrekedés, hasfájás) elmúlt az allergének megvonásával, a kicsinél ez csak időszakos enyhülést hozott. Folyamatos, egyre csúnyább ekcéma, puffadás, változatos bőrtünetek, alig múló felső légúti betegségek, végül asztma jelezték, hogy valami még mindig nincs rendben a szervezetében. Hiába vontunk be allergológust, pulmonológust, bőrgyógyászt, gasztróst a legjobb állami ellátóhelyekről és a magánszférából, értékelhető javulást nem sikerült elérni. Ami pluszban kiderült, hogy durva allergiája van poratkára, illetve alacsony a DAO enzim szintje. Igazán az első asztmás rohamnál ijedtem meg, amikor napokig volt kórházban. A ventolint, az inhalátort, a sipoló légzést már jól ismertük a nővére miatt, de nem akartam belenyugodni, hogy nincs ennek oka, nem lehet megoldás. Mikor a férjem előállt az ötlettel, hogy költözzünk Spanyolországba, egyben arra is igent mondtam, hogy a világ legtisztább levegőjű régiójában, a tengerparton élünk, ahol az egészségügy színvonala a nyolcadik legjobb a világon. Reméltem, hogy a költözés előnyére válik majd a lányoknak, ha segítünk a kicsinek a szervezetét, a nagynak a lelkét egyensúlyba tenni.

<a href='https://www.freepik.com/photos/family'>Family photo created by master1305 - www.freepik.com</a>

Emellett ezek a hónapok minket szülőket is nehezen érintettek. A férjem 4 hónap alatt vesztette el mindkét szülőjét, engem pedig felőrölt a megoldáskeresés a gyerekek fenti problémáira. Egy végtelenül hosszú, szomorú és harcokkal teli tél után ezzel a külföldi lehetőséggel egy kis remény költözött mindannyiunk lelkébe vagy legalább arra gondoltuk, hogy rosszabb már biztosan nem jöhet.

Kicsit hosszúra nyúlt, de valójában ezek voltak a mi igazi motivációink, amikor az országváltás mellett döntöttünk. Egy következő bejegyzésben szívesen leírom, mi és hogyan valósult meg a várakozásainkból és hogyan élünk most fél évvel a kiköltözés után.

Kedves Olvasó!

Ez a blog egy spanyolországi magyar család története. Az írásaim a mi hétköznapjainkon keresztül mutatják be azokat a kihívásokot, változásokat, örömteli vagy borús pillanatokat, amit a külföldre költözés, egy különleges igényű gyerek érkezése vagy egy szigorú diéta bevezetése jelent/jelenthet egy család életében. Sok témát szeretnék érinteni a bejegyzésekben, ezért nem is tudnám pontosan bekategorizálni, milyen típusú blogra számíthattok.

Neked szól ez a blog, ha bármiről szívesen olvasol az alábbiak közül:

• Spanyolország, helyi kultúra, szokások, étkezés, hétköznapok
• Gyerekek, gyereknevelés különös tekintettel különleges igényű gyerekek nevelésére
• Külföldre költözés/országváltás/beilleszkedés
• Nyelvtanulás, többnyelvű gyerekek, iskola külföldön
• Utazás, felfedezés, Spanyolországon belül és a nagyvilágban
• Egészség, étkezés, speciális diéták, allergiák

Mivel ez egy személyes tartalmú blog lesz, az elején szeretném magunkat kicsit bemutatni, bár később a posztokból és bejegyzésekből sok minden ki fog derülni.

Ki írja ezt a blogot?

Csillának hívnak, 37 éves vagyok. Tatabányán születtem és nőttem fel, a főiskolát Veszprémben végeztem Idegenforgalom és szálloda szakon, majd egy franciaországi ösztöndíj után Budapesten kaptam munkát. Nemzetközi multicég francia csoportjában voltam előbb ügyfélszolgálaton, majd háttérmunkákat végeztem, később dokumentációkkal, tréningekkel foglalkoztam. Közben elvégeztem a BME francia-magyar közgazdász MBA mesterképzését.

A férjemet 10 évvel ezelőtt ismertem meg, 9 éve élünk házasságban. Attila mérnök informatikát végzett a szülővárosában Miskolcon, az egyetem után költözött Pestre, itt ismerkedtünk meg. 2013 végén született a nagyobb lányunk, én végül minőségmenedzsment területről mentem szülési szabadságra. Nem egészen 2 éves volt, mikor megtudtuk, hogy hamarosan kistesója érkezik. A kisebb lányunk 2016 tavaszán született. Mindketten különleges, sok figyelmet igénylő, aktív gyerekek. Nagyon hamar látszott, hogy a mi életünkbe nem fér bele a klasszikus anya-apa munkahelyen dolgozik családmodell. Addigra a férjemnek felfelé ívelő karrierje volt, külföldi utakkal, vállalkozással, tanítással, előadásokkal.

Közel 6 évig voltam „csak anya”, hogy menedzselni, működtetni tudjam az egész családi gépezetet. Közben lebonyolítottunk 3 költözést, 2 lakásvásárlást és eladást, ami közben találkoztam a Home Staginggel, életem nagy szerelemprojektjével, a lakások eladásra-kiadásra való felkészítésével. A GYES évei alatt elvégeztem a téma összes elérhető magyarországi kurzusát, illetve lakberendező képesítést szereztem. Miután a kisebb lányom is óvodába ment, elindítottam tanácsadói oldalamat és Home Staging területen kezdtem vállalkozást indítani. Imádtam és imádom a mai napig.

Az elmúlt egy évben nagyot változott velünk a világ, az elhúzódó járványidőszak, férjem szüleinek váratlan elvesztése, a nagyobb lányom iskolai gondjai, a kicsi egészségügyi problémái mind-mind egyre világosabbá tették, hogy valami nagy változás kellene az életünkbe, ami segít kikerülni ebből a negatív spirálból. Szinte sorsszerű volt, hogy a férjem tavaly nyáron kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot egy spanyol cégtől. Néhány nap alatt kellett meghoznunk a döntést, a kiköltözésig pedig 2 hónapunk maradt, ha szerettük volna, hogy a lányok már itt kint kezdjék az új tanévet.

Több, mint 4 hónapja élünk Spanyolországban, tanuljuk a nyelvet, ismerkedünk a helyi szokásokkal. A munka bevált, a lányoknak nagyon pozitívak az első sulis tapasztalatok, szeretünk itt élni, összességében nem bántuk meg az országváltást. Igaz én kevesebbet dolgozom a vállalkozásomban, mintha otthon élnénk, talán számomra jelentette a költözés a legnagyobb változást. Ezt a blogot már hosszú ideje tervezem, szeretnék fontos, aktuális, másoknak is hasznos témákkal foglalkozni. A blogolás, tartalomgyártás nem idegen számomra, a vállalkozásomhoz is több jelenleg is aktív médiafelület kapcsolódik. Ezt a blogot kiegészítve, azonos címmel Facebook oldal is működik, illetve a későbbiekben lehetséges, hogy más közösségi oldalakon is osztok meg a témához kapcsolódó tartalmakat.

Jó olvasgatást kívánok, de szívesen veszek kérdéseket, kéréseket, esetleges témaötleteket is! Mindenkinek Boldog Új Évet és tervekben, célokban és sikerekben gazdag 2022-t kívánok!