Ahogy ígértem, jöjjön a sorozat befejező része. Holnap lesz 7 hónapja, hogy elhagytuk Magyarországot. A mai bejegyzésben jöjjön néhány szempont, amiről még nem írtam, nyelv, anyagiak, közbiztonság és persze az elmaradhatatlan konklúzió. Kiderül majd, bejöttek-e a számításaink, hogy vagyunk most és meddig maradunk a Costa Blancán.
Esplanade de Espana sétány Alicante belvárosában
SPANYOL NYELV – Továbbra is küzdök, bár már lényegesen jobb a helyzet, mint amikor legutoljára írtam róla a Facebook oldalon. Heti 2 magánórám van, nagyon jó a tanárom, elég gyorsan tudunk haladni, hamarosan elérem kb. az A2 szintet. Elég sok mindent megértek, főleg írásban, de beszélni még mindig nem túl komfortos, de ha valaki tényleg csak spanyolul tud, alapszinten már egész jól megértetem magam. A nyelv szerintem nehéz, valamennyire persze segítség a francia, de azért így is kihívás rendesen. Utoljára a 20-as éveim elején tanultam nyelvet és azóta azért biztosan romlott a munkamemóriám. A férjem ezt a kérdést szinte már teljesen elengedte. Ő egy hosszútávú 10 éves célnak lőtte be a társalgási szintet. Egyébként a rezidencia után 10 évvel kérhetnénk állampolgárságot, viszont annak is feltétele lesz majd egy nagyjából A2 szintű nyelvvizsga. Ráadásul neki a nyelvérzéke sem az igazi, szóval a hímnem, nőnem, névmások, egyeztetés, rendhagyó igék stb. rendesen próbára teszik amúgy sem kiemelkedő motivációját. Egyébként Alicante ilyen szempontból nem a legszerencsésebb, turizmusa is inkább a spanyol vendégekre épül, szóval itt erősen dominál a spanyol nyelv a mindennapokban. Fent Benidorm és környékén vagy délen Torrevieja térségében könnyebb az angollal boldogulni, sokkal többen beszélik, mint ezen a részen.
Spanyol könyveim
A spanyol a lányoknál is vegyes, a kicsinek csak heti 2 órája van spanyolul, ott is inkább betűket, számokat tanulnak. A gyerekek viszont egymás között nonstop spanyolul beszélnek, ők még kicsik, nem is tudnak még annyira angolul, így a spanyol gyereknyelvben jobban otthon van, mint a nővére. A nagyobb lányunknak napi 1 spanyol óra van, de mivel a többiek eleve spanyolajkúak, ez nem nyelvtanulós óra, hanem olyasmi, mint otthon a magyar, van, hogy nyelvtannal foglalkoznak, de a természetismeret és a társadalomismeret is spanyolul van. Mivel viszont sokkal több az angol nyelvű óra, a lányomnak is jobban megy az angol és mivel már a többiek is elég jól beszélik, vele inkább nem spanyolul kommunikálnak játék közben és a szünetekben sem. Szóval ismeri spanyolul, mi a különbség a tulajdonnév és a köznév között, hogy mondják az emlőst vagy a mindenevőt vagy milyen típusú reklámok mennek a tévében, de egy átlagos játszótéri beszélgetés még sokszor kihívást jelent spanyolul.
KÖZBIZTONSÁG – mi a belvárostól kicsit távolabb, üdülőövezetben lakunk, ahol év közben kevesebben élnek életvitelszerűen, nyárra viszont teljesen benépesül a környék. A legtöbb házhoz egy komplett ún. urbanization tartozik, vagyis 1-2 lakótömböt kerítés vesz körbe, ezen belül pedig a kertet, medencét, sportpályát, játszóteret, tetőteraszt, közösségi helyiségeket a lakástulajdonosok közösen használhatják. Az udvarban általában minden lakáshoz külön kocsibeálló is tartozik. Többlépcsős beléptető rendszer van, illetve egy házmester/karbantartó is sokat tesz-vesz a ház körül, aki szintén figyeli a ház körüli mozgást. Rendőrt is sokat látni az utcákon. Iskolaidőben a tanítás kezdetén és végén kordonnal zárják el az iskola utcáját, figyelnek a gyerekek biztonságára, irányítják a forgalmat. Nyáron főleg a belvárosban persze hatalmas a tömeg, de itt is vigyáznak a rendre, hangzavart, bulit, csoportosulást gyakran tapasztaltunk, mikor a központban volt a szállásunk, de gyanús alakokkal vagy atrocitásokkal nem szembesültünk. A menekültválsággal is gyakran riogatnak otthon, mi ezt sem tapasztaltuk, talán 8-10 afrikai napszemüveg és táskaárust láttunk főszezonban a parton, de ennyiben ez a kérdés ki is merült.
MORÁL - Az iskolában nem buzdítanak nemátalakító műtétre, mindenki csendben a négy fal között, de szabadon éli meg a szexualitását. A fél év alatt talán 2 lányt láttam kézenfogva sétálni, meg egy középkorú férfit neonszínű körmökkel, de sosem jutott eszembe, hogy morálisan hanyatlik a nyugat, mióta itt vagyunk. Egyébként Spanyolország erősen vallásos ország, az ünnepeik nagy része is valamilyen vallási eseményhez köthető, illetve sok az egyházi fenntartású iskola is. Egyébként abszolút jellemző a tolerancia, illetve, hogy mindenki a saját életével foglalkozik a másé helyett. Ez Magyarország után hatalmas felüdülést jelentett. Az öreg nénik nem magyarázzák el, hogy kell a hisztiző gyereket nevelni, nem kell azzal foglalkozni, ki és mit gondol rólad. Mindenki abba öltözik, amiben jól érzi magát. Maga a társadalom egyébként nagyon gyerekcentrikus, mindenki nagyon kedves a gyerekekkel, mindig van hozzájuk egy jó szavuk. Rengetegen tartanak állatot is, sok helyre beengedik őket, a nyári melegben mindig kapnak a boltoknál frissítőt, akkor is, ha a gazdi semmit sem vásárol.
ANYAGIAK – az átlagkereset Alicante vonzáskörzetében 1500 euró környékére tehető, míg a spanyol minimálbér 965 euró. Találtam egy kalkulátort, ami szerintem reális képet ad az itteni élet anyagi vonzatáról, néhány fontos árucikk, szolgáltatás árának meghatározásával. A táblázat elég részletes, ha lefelé mentek, az egészségügyi ellátás, a közbiztonság, a légszennyezés vagy az életminőség kapcsán is érdekes összehasonlító adatokat találhattok, de fent a keresőben akár más várossal kapcsolatban is megtalálhatjátok ezeket az értékeket. A lenti kördiagramm mutatja, mire költenek a helyiek százalékos arányban, hogyan osztják el a fizetésüket a felmerülő költségek között.
https://www.numbeo.com/cost-of-living/in/Alicante
Nálunk az összehasonlítás viszonylag nehezebb, mivel az alapélelmiszerek közül a lányok ételérzékenysége miatt kevesebbet vagy egyáltalán nem fogyasztunk, így őszintén Magyarországon sem tudom, mennyibe került egy kiló kenyér vagy egy liter tej, amikor eljöttünk. A másik dolog, ami az összehasonlítást nehezíti, hogy az elmúlt hónapokban általános drágulás volt tapasztalható az élelmiszerárakban, amire mindkét országban egyformán panaszkodnak, így a fél évvel előtti, általam ismert magyar árak már régen nem érvényesek otthon sem. Ami még nagy csapda lehet, az az euró alapú gazdaság. Valószínűleg több dolgot nem vennék meg, ha az árcédulán nem 1,5 – 2 euró, hanem 600-800 Forint lenne, így viszont sokkal inkább keltik a megfizethetőség, „olcsóság” érzését.
Szóval mindezeket figyelembe véve, szerintem kb. 30%-al kerül itt többe az élet nagy általánosságban jelenleg. Ehhez fontos tudni, hogy Magyarországon most sok termék a benzinárral együtt hatóságilag szabályozott és valószínűleg az euró árába is mesterségesen avatkozik be a Jegybank időnként, a közelgő választások miatt. Érdekes lesz majd látni, hogyan alakulnak az árak, ha feloldják a kormányzati árstopot, nő a benzin ára vagy tovább romlik a Forint. Nemrég láttam egyébként egy érdekes videót, egy itt élő magyar Youtuber hasonlította össze a spanyol és a magyar árakat kimondottan azoknak a termékeknek a kapcsán, amire a magyarországi árstop vonatkozik. Ez összesen 7 termék volt, amiből 5 Spanyolországban olcsóbb, a magyar árstop ellenére is. Ja és csirkefarhát itt egyáltalán nem kapható.
Számunkra anyagi nehézséget inkább az jelentett, hogy nagyon gyorsan kellett döntenünk a kiköltözéskor, nem volt erre félretett pénzünk, nem gyűjtöttünk, nem készültünk rá előre, gyakorlatilag egyik hónapról a másikra kellett megoldanunk mind anyagiak, mind szervezés szempontjából. Hirtelen kellett 3 havi kaució a lakásbérléshez, iskolai beiratkozási díj a lányoknak, repülő, szállás stb. Bár volt otthon lakásunk, azt nyilván nem tudtuk azonnal eladni/kiadni, így a férjem egész nyáron dolgozott, én csomagoltam, rendszereztem, kiürítettem a lakásokat, így tudtunk elindulni augusztus végén. Közben persze a lányok otthon voltak legnagyobb részt, ami megint nem könnyítette meg sem a home office-t, sem a pakolást.
SZÓRAKOZÁS, KULTÚRA – Ahogyan kezdek egyre többet érteni, lassan kitágulnak a lehetőségek ezen a téren is. A Spanyolországba jöttünk Facebook oldalamon sokszor írok egy-egy hétvégi programunkról, tegnap például színházban voltunk. Itt az emberek nagyon aktív közösségi életet élnek, télen is van élet a parton, pláne, ha nem olyan ramaty az időjárás, mint az elmúlt 2 hétben. Szóval az simán hétvégi program itt, hogy kiülnek a partra, a gyerekek homokoznak, játszóznak, a felnőttek meg isznak valamit a helyi bárban. Nyáron meg ugye megy a fürdés ezerrel, a háznál a medencézés, akkor kevés program tudja ezekkel felvenni a versenyt, a gyerekeknek legalábbis. Egyébként nagyon sok szép kirándulóhely van a környéken. Alicantéból indulva, hosszú villamosút vezet Benidormon át végig a Costa Blancán, így akár tömegközlekedéssel is elérhetők a nagyobb városok és a kis tengerparti falvak egyaránt. Szinte minden állomás megér egy kirándulást, még mi sem fedeztük fel mindegyiket.
Villajoyosa színes házai
A városban is sok a kulturális program, fesztivál, a spanyoloknak rengeteg ünnepük van, sok igazán látványos és szórakoztató, élményszámba menő esemény. Nekünk a legemlékezetesebb talán a Három királyok ünnepe (Dia de los Reyes Magos) volt, de nagyon szép még a Las Fallas a közeli Valenciában vagy Benidormban. A helyi várban (Castillo de Santa Barbara) is gyakran rendeznek tematikus programokat és előadásokat. Jártunk már színházban is, hamarosan a mozit is megpróbáljuk, kíváncsi vagyok, mennyit értenénk belőle. Nyáron rengeteg a turista, Alicante inkább a spanyolok kedvenc üdülőhelye, Benidormba és környékére pedig rengeteg külföldi utazó érkezik. A környéken sok a tematikus park, állatkert, aqua park. A belépők nem a legolcsóbbak, mivel sokszor egyszeri élményként választják az ide utazók. A helyieknek jó lehetőség az éves bérlet, ami szezonon kívül akár akciós is, mikor évi 2-3 látogatásnál már kevesebbet költünk bérlettel.
Las Fallas Benidormban
ÉLETMINŐSÉG, KONKLÚZIÓ – Sok mindent leírtam és összehasonlítottam, ami befolyással van az életminőségünkre. Azt hiszem, az már eddig is kiderült, hogy mi alapvetően jól érezzük magunkat itt, még ha a család, a barátok vagy nekem az otthoni munkám hiányzik is a spanyol életünkből. Most úgy gondoljuk, hogy hosszabb távra tervezünk itt (minimum amíg a lányok leérettségiznek). Ehhez pedig lassan szükséges, hogy felszámoljuk az otthoni életünk egy részét, eladjuk a lakásunkat és itt vásároljunk ingatlant. Anyagilag is megterhelő a rengeteg magyarországi kiadás, amihez hozzájön az itteni lakbér és rezsi és a lányok iskolája. Azt hiszem lényegesen egyszerűbb és könnyebb lesz az életünk, ha ezt a közeljövőben el tudjuk intézni. Az ingatlanok egyébként nem drágák, Alicante környékén még a jobb részeken is bőven pesti árban lehet lakást kapni, amikhez sok esetben társul a fent említett urbanization minden előnye. Ebből kifolyólag lehet, hogy rosszabbul jövünk ki anyagilag, mint Budapesten, viszont számos előnye van az itteni életnek, amik kárpótolnak ezért.
Összességében úgy érzem, kicsit megnyugodott és lelassult az életünk, mióta eljöttünk. Sokkal kevesebbet rohanunk és kiszámíthatóbbak lettek a mindennapok. Az iskola is bevált, a lányok szeretnek járni, keveset hiányoznak. A nagyobb is végig bírja a napot, nem kell és nem is akarják, hogy elhozzuk ebéd után, mint a magyar iskolában. Igy egy csomó időnk felszabadult, könnyebb a saját dolgainkkal foglalkozni. Miután hazaérnek, már el tudunk menni játszóra, partra vagy tudunk közösen csinálni valamit. Hosszú idő után újra van időm egyedül, ami nekem nagyon hiányzott az elmúlt években. Sokféle szeretett dologhoz visszataláltam ezekben a relatív csendes órákban. Az egyik ilyen szerelem az írás, de nagyon sok más tervem is van még. Ami a szórakozást illeti, szeretem, hogy mindig történik valami. Szuper kirándulóhelyek vannak a közvetlen környékünkön is, rengeteg az ünnep, amik mindig nagyon látványosak és szórakoztatóak gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt. Két utcára lakunk a tengerparttól, ha már csak a sétányra van időm kimenni és fél órát sétálni, már máshogy indul a nap. Úgy érzem, az étkezéshez használt alapanyagok is egészségesebbek, frissebbek, változatosabbak, mint otthon. Főleg a lányoknál nehéz átütni egy-egy újdonságot és magunkat is kicsit át kell programozni a tengeri ételekre, a több zöldségre és gyümölcsre, de szerencsére ehhez szuper választék van a boltokban, az interneten vagy a helyi éttermekben pedig sok inspirációt találok egy-egy alapanyaghoz.
Nyilván itt is vannak bosszantó dolgok, itt is szakad néha az eső egész nap, Spanyolországban élni sem csupa napsütés és fiesta, ahogyan a képeslapokon van. Sok mindent másképp képzel az ember, mielőtt ide költözik, de alapvetően semmi nagyon zavarót nem tapasztaltunk még itt a 7 hónap alatt. Ami még különösen tetszik, hogy nincs az a nyomasztó érzés, hogy szaladsz magad után és minden egyes hibáért a fejedet veszik. Cserébe nyilván ugyanezt a mentalitást tőled is elvárják, nem hajlandók magukat stresszelni vagy siettetni. Az iskolában sem gond, ha egyszer-egyszer benézel egy határidőt, nem visz a gyerek cipősdobozt a kézműveskedéshez, úszótáskát sportórára vagy kardigánt az egyenruhához a fotózásra. A szülő is ember, elfelejt dolgokat és simán megoldják, anélkül, hogy utána a gyereket vagy anyukát vegzálnák miatta. A gyerekekből is arra kíváncsiak, amit tudnak, nem arra, amit nem. Sokat dicsérnek, építik az önbizalmukat. Nagyon nyitottak más kultúrákra. A lányok bármilyen magyar játékot, könyvet visznek be, nagy érdeklődéssel fogadják, próbálgatják az olvasást, a szabályokat. Mondják is mindig a lányoknak, milyen menők, hogy ilyen nehéz nyelvet beszélnek, ki tudnak olvasni ilyen bonyolult betűkapcsolatokat. A nagylányom osztályában Google Earth segítségével megnézték Budapestet, megmutogatta hol laktunk, mik a kedvenc helyei. Nagyon tetszett mindenkinek, érdeklődőek voltak, általánosan elmondható, hogy már gyerekként is abszolút nyitottak az idegen kultúrák iránt.
Sokszor felteszik a kérdést, meddig maradunk, hazamennénk-e még?! Furcsa, mert amennyire nem mennék most haza, annyira nehezen is jöttem el. Emlékszem, bárkinek elmondtam annó, hogy Spanyolországba költözünk, mindenki olyan hurrá optimista volt, én meg az akkori lelkiállapotomban legszívesebben leütöttem volna őket egy péklapáttal. Persze mindenki tök komolyan és jóindulatból bíztatott, nekem mégis két különleges gyerekkel, 3 hónap alatt a legkevésbé sem akaródzott kifordítani a sarkából az életemet. Vagyis persze, de, mert az akkori viszonyok már semmiképpen sem voltak fenntarthatóak, de sohasem gondoltam, hogy ezekre a problémákra a külföldre költözés lehet a megoldás. Most mégis itt vagyunk, szeretünk itt és maradunk is, egy ideig még biztosan!
