Rengeteg üzenetet kapok erre vonatkozóan, hogy milyen korban a legjobb a gyerekekkel külföldre jönni, illetve hogyan állja majd meg a helyét adott korú gyerek egy külföldi iskolában.

Megint fontos leírnom, hogy első kézből vett tapasztalatom a brit rendszerből van, illetve sok olyan családot ismerek itt Spanyolországban, akik spanyol iskolába járnak, így közvetve erre is van némi rálátásom. Azt gondolom, a nyugati európai iskolák nagy része azért inkább ezekhez áll közelebb, mint a magyarhoz, így talán olyanoknak is hasznos lehet ez az írás, akik más országok iskoláiba készülnek.

KÖLTÖZÉS SZÜLETÉS ELŐTT VAGY BABÁKKAL

Kezdjük az egészen picikkel, akik vagy már külföldön születnek, vagy a stabil beszédfejlődés megindulása előtt érkeznek egy másik országba. Nekik a nyelvi fejlődéssel nyilván kevés gondjuk adódik majd, még ha mindkét szülő magyarul beszél is, mire iskolába kerülnek, tökéletesen beszélik majd az adott ország nyelvét, hiszen azt legkésőbb az óvodában, iskola előkészítőben már elsajátítják.

Ezeknél a gyerekeknél a nagyobb kihívás a magyar nyelv elsajátítása és megtartása lesz, hiszen jó eséllyel a szülőkön kívül csak elvétve találkoznak magyar anyanyelvű gyerekekkel, felnőttekkel. Vannak persze olyan családok, ahol ez nem szempont, többször láttam, hogy hiába magyar egyik vagy mindkét szülő, a gyerek egyáltalán nem beszélte a magyar nyelvet, volt, hogy a másik szülő kifejezett kérésére (mert így ő nem érti) vagy a gyerek saját döntése alapján. Aztán olyan is van, hogy a gyerek magyarul ért ugyan, de következetesen idegen nyelven válaszol, ergo nem hajlandó a magyar nyelvet használni a saját szüleivel/szülőjével sem. Ennek nyilván több oka lehet, az egyik, hogy bár nekünk természetesen épült be gyerekként, de a magyar nyelv nehéz. Ha opcióként ott van mellette mondjuk az angol, akkor a kicsi sokszor a kisebb ellenállás felé fog húzni.

Útban a világító toronyhoz - Santa Pola

KÖLTÖZÉS ÓVODÁS KORBAN

Arra a korszakra gondolok itt most elsősorban, amikor már a stabil beszéd kialakult, illetve élt a gyerek annyit magyar közegben, hogy ez a nyelv természetessé vált számára, vagyis a család a gyerek 4-5 éves kora körül dönt a kiköltözés mellett. Nyilván nem a gyerek életkora az elsődleges szempont a költözésben, ezt sokszor az élet alakítja, van, ahol vannak tesók, így mindenkinek nem lehet egyformán ideális, de a saját tapasztalataim azt mutatják, ennek a korosztálynak lesz a legkönnyebb az országváltás. Persze a kisebbeknek sem bonyolultabb, viszont így párhuzamosan a magyar nyelvet is könnyebb megtartani és fenntartani otthon a családi élet részeként, illetve az új nyelv is elsajátítható még akcentus nélkül, így az iskolakezdésre már nem lesz hátrányban.

Itt jegyezném meg, hogy a brit rendszerben 5 év, a spanyolban 6 év az iskolaköteles kor, nincs évvesztesség, tehát abban az évben kell beiskolázni a gyereket, amikor betölti az 5, illetve a 6 évet. Ettől eltérni csak nagyon kivételes esetben szoktak, inkább vállalják, hogy felzárkóztatják a gyerekeket, de nem teszik alacsonyabb osztályba, mint ahová életkora szerint való.

Dinó park - Algar

KÖLTÖZÉS ISKOLA ELŐTT

Itt már rá is térünk a következő témára, gyermekünk otthon befejezi a magyar óvodát és az iskolakezdésre érkezünk külföldre. Tudom, hogy sokan választják tudatosan ezt az utat és furcsa is lesz, amit most írok, de talán ez a leginkább nehezített pálya. Egyrészt azért, mert itt a játékos felkészülés az iskolára már az óvodai szakaszban elkezdődik, tehát már úgy érkeznek az iskolába, hogy ismerik a betűket, le is tudják írni azokat, ismerik a számokat, 20-as számkörben műveleteket is végeznek. A brit rendszerben két előkészítő év van iskola előtt, a Nursery jóval játékosabb a 3-4 éves korosztálynak, de a Receptionben 4-5 évesen már bizony elsajátítják a fent leírtakat.

A kisebb lányom ebben az évben kezdte a brit elsőt, ahová idén a 2017-es korosztály jár. Ez azt jelenti, hogy tanévkezdéskor minimum 4 év 8 hónapos, maximum 5 év 8 hónaposak voltak. Ebben az évben már viszonylag stabilan olvasnak és írnak, 100-as számkörig is eljutnak a számolásban, szóval bőven hozzák a magyar első osztály szintjét.

Aki a magyar óvoda után érkezik, 6 évesen a Year2, 7 évesen, évvesztesként a Year3 osztályba kerül. Vagyis az óvodás, délután alvós, körjátékos világból bekerül egy olyan osztályba, ahol az osztálytársai 2-3 éve készségszinten írnak, olvasnak, számolnak, amit neki most kellene elsajátítania, ráadásul idegen nyelven. Ha pedig ez nem lenne elég, ott van ugye az angol mellett a napi szintű spanyol, illetve ebben az évben lép be az itteni idegen nyelv, a német, illetve jelen van a tartományi nyelv, a valenciano is, igaz csak heti 1-1 órában.

A spanyol rendszer ehhez képest annyiban más, hogy minden tolódik egy évvel, vagyis a nem évvesztesek első, az évvesztesek második osztályt kezdenek. Itt is igaz azonban, hogy már az óvodában van némi alapozás, így már az első osztályba nagyobb tudással jönnek, mint Magyarországon.

Részlet egy 1. osztályos spanyol gyakorló füzetből

AMI MINDENKÉPPEN IDE KÍVÁNKOZIK

Egyrészt sokszor hajlamosak vagyunk evidenciaként elfogadni valamit, ha gyerekkorunk óta ezt látjuk magunk körül, erre kondicionálnak, gondolok itt az iskolaérettség és az évvesztesség kérdéskörére. Az otthoni iskolaérettség az itteni tapasztalatok fényében nem valódi iskolaérettséget jelent, inkább a magyar rendszerre való érettséget, az évvesztesség pedig valami olyasmi, amivel plusz egy évig elkerüljük az elkerülhetetlent.

Hiába kezdik itt a gyerekek 2-3 évvel korábban az iskolát vagy a valódi tanulást, egyáltalán nem látom őket megnyomorodni, nem érzem azt, hogy elveszik a gyerekkorukat. Ezek a gyerekek szeretnek iskolába járni, ami alapvetően egy vidám és biztonságos hely, ami figyelembe veszi az életkori sajátosságukat. Nem vár el olyat, ami egy 6-7 éves gyereknek még nem sajátja, viszont megad minden olyasmit, amire ebben a korban már kinyílik a kíváncsisága.

Az az átmenet van itt tökéletesen megszervezve, ami a magyar rendszerből teljességgel hiányzik. Otthon sokszor 2-3 hét telik el, hogy egy gyerek az óvoda nyári ügyelete után beül az iskolapadba, ahol figyelni kell, csendben lenni, 45 percig koncentrálni és sok életidegen, elavult dolgot tanulni. Itt nem írnak gyöngybetűkkel, nem várják el a tökéletes ceruzafogást, nem gyakoroltatnak oldalakat ugyanabból, nincsenek 100-150 évvel ezelőtt íródott kötelező olvasmányok sem első osztályban. Amit helyette csinálnak, hogy izgalmassá, érthetővé, korosztályra szabottá teszik a tudásanyagot.

Írni például úgy tanulnak, hogy a vonalas füzetet 3 színre színezik, alul a föld, utána a fű majd az ég, barna, zöld és kék színnel. A betűknek pedig megvan a maga helye, ki indul a földből, ki nyúlik az égbe stb. A szép kézírás itt nem elvárás, vagyis egészen máshogy. A kép a kisebb lányom füzete, amit a tanárnéni „beautiful handwriting” kommenttel díjazott. Nem egy, ehhez hasonló képet láttam kifotózva magyar anyukacsoportokban „csúnyán írsz”, „mi ez a macskakaparás?”, „javítsd ki!” tanítói üzenetekkel, mert fő a pozitív megerősítés ugye.

1. osztályos helyesírás gyakorló

Kötelező olvasmány nincs, de olvasni kötelező. Minden nap ebéd után van 20 perc olvasás idő, évközben egy számítógépes rendszerbe töltenek fel könyveket feladatokkal, az iskolai szünetekben pedig napi 15 perc olvasás elvárt angolul és a saját anyanyelvükön is. Órán érdekes témákról olvasnak, ami felkelti a korukbeli gyerekek érdeklődését pl: kaszkadőrök, holdraszállás, feltalálók stb.

Hiába tanulnak angolul, mindkét gyerekem tökéletesen olvas magyarul, a kicsi ráadásul sosem járt magyar iskolába, illetve én sem foglalkoztam vele sokat külön. Az írás kicsit bonyolultabb, mivel 3 nyelven írnak készségszinten és akkor a németet és valencianot még nem vettem ide. A helyesírásban akadnak még hibák, főleg a kisebbnél, de ez teljesen természetes szerintem. Ahogy egyre többet olvas és látja leírva ezeket a szavakat mindhárom nyelven, úgy ez a kép is tisztulni fog.

A másik fontos megjegyzésem a témában, hogy a saját gyerekünket elsősorban mi ismerjük. Hiába mondja XY, mi történt az ő gyerekével egy adott iskolában vagy szituációban, az a saját gyerekünkre vonatkozóan fenntartással kezelendő.

Ennek egyik összetevője a nyelvérzék és a tanulási képességek, ami nagyon eltérő. A nagylányom kiemelt tehetségfejlődésű, főleg a verbalitás, szókincs területén, ami abszolút megmutatkozott ebben az idegennyelvi környezetben, egy év után a tanárbácsija azt mondta, álmában sem gondolta volna, hogy év végére ilyen messzire jut egy gyerek, aki korábban sem angolul, sem spanyolul nem beszélt.

Nagylányom egyik rajza 8 évesen - macskák, boszorkányok, varázslók, misztikus lények a kedvenc témák

A húgáról szintén már Magyarországon visszajelezték, óvodában, foglalkozásokon, hogy kiemelkedő képességű, de neki már a tehetségmérésig nem jutottunk el. Most 1,5 év után az értékelőiben szinte minden tárgyból azt jelzik vissza, hogy tudása meghaladja az osztály szintjét, vagyis semmi hátrányt nem jelentett, hogy nyelvtudás nélkül érkezett.

Ezek alapján mondhatnám, nyugodj meg, ha szeptemberben beiratod, karácsonyra beszélni fog a gyerek, de van, akinél ez nem igaz,hiszen bőven van példa az ellenkezőjére is, így egyszerűen hamis illúziókba ringatnám a szülőket, ez pedig nem célom.

Ugyanez igaz a beilleszkedésre is. Nekem az elejétől szívesen mentek, a nagy szinte repült be, a kicsi, bár rólam nehezen vált le reggelenként, a nap további részében szintén imádott bent lenni, mindketten könnyen találtak új barátokat. De ők nagyon nyitott, extrovertált gyerekek, általában is igaz, hogy könnyen nyitnak, az első spanyol mondattal odamentek bárkihez. Viszont, ha a Te gyereked zárkózottabb, nehezen oldódik, nehezen barátkozik, frusztrálja a nyelvi különbség, akkor az eleje valóban nehéz lehet, de sajnos ezek a körök nem spórolhatók meg.  Alapvetően az emberek, a társadalom gyerekközpontú, a tanárok és gyerekek nyitottak és befogadóak, az iskola pedig egy vidám, túlzott szigor és nyomós elvárások nélküli hely, ettől függetlenül azonban a beilleszkedés nehézségeivel számolni kell, főleg, ha egy félénkebb, zárkózottabb gyerekről van szó, akinek esetleg a nyelv elsajátításával is adódnak nehézségei.

KÖLTÖZÉS KISISKOLÁS GYEREKKEL

Ha már megvannak az alapok, biztosan ír-olvas és elboldogul legalább a 20-as vagy inkább a 100-as számkörben, esetleg tud szorozni és osztani is, akkor a tananyag akár az otthoninál magasabb osztályban sem fog gondot okozni. A magyar oktatási rendszerben sok a lexikális tudás és nagyon tömör, míg az angol és a spanyol tudásanyagot jobban elnyújtják, pontosan a már említett átmenetet biztosítandó.

Egy unikornis testfelépítése - nagyjából így írnak magyarul, bár sosem tanultak

Nagyobb korban problémás lehet, ha már vannak mélyebb, kialakult barátságok esetleg olyan hobbik, különórák, amiket nehéz szívvel hagy ott a gyerek. Illetve itt a több idegen nyelv is már bejön a képbe, a 9 éves nagylányom 4 féle nyelven tanul párhuzamosan, de itt egy spanyol állami iskolában is van a spanyol mellett a kötelező valenciano és az angol, mint idegen nyelv egy hasonló korú gyereknek.

KÖLTÖZÉS KAMASZOKKAL

Ez a másik olyan korosztály, akikkel rázós lehet a költözés, de itt inkább a szociális kapcsolatok, barátságok, szerelmek, a kialakult identitás okoz nagyobb gondot, mint a tananyag. Már többször hivatkoztam egy interjúra, amit még a kiköltözés előtt olvastam egy gyerekpszichológussal, aki mindenképpen azt ajánlja 12 éves kor előtt érdemes gyerekkel külföldre jönni. A saját ismerősi körünkben is vannak, kamasszal költözők, változó tapasztalatokkal. Angol, nemzetközi iskolában könnyebb a beilleszkedés, a már ismert nyelv miatt, spanyolul kicsit rázósabb, de itt is nagyok az egyéni különbségek.

Míg a kicsiknél azt látom, hogy ha akadnak is kezedeti nehézségek, végül pozitívan jönnek ki az országváltásból, kamaszként ez már inkább kétesélyes és vannak, akik hónapok után sem találják meg a helyüket az új környezetben.

SAJÁT TAPASZTALATOK, KONKLÚZIÓ

Nagyon hosszú írás lett, próbáltam minden szempontot összeszedni és remélem segített azoknak, akik idáig eljutottak az olvasásban. A legfontosabb üzenet, hogy mindenki vegye figyelembe a saját gyereke képességeit, személyiségét, amikor meghoz egy ilyen fontos döntést.

Alapvetően egyetértek vele, hogy minél kisebb a gyerek, annál könnyebb külföldre jönni. Ha viszont fontos a magyar nyelv megőrzése, érdemes megvárni a stabil beszéd időszakát. Évvesztes gyerekkel, iskolaváltás környékén szerintem nehezebb elindulni, hiszen a nyelv/nyelvek mellett így nagyon fontos alapkészségeket kell az osztály után elsajátítani, így kudarcos lehet az első időszak.

Bár érintőlegesen írtam a saját helyzetünkről, illetve a blog vagy az azonos című Facebook oldal olvasói már ismerik a részletes történetet, hátha van, akinek újdonság a mi sztorink. 5 és 7 éves volt a két lányunk, amikor Spanyolországba jöttünk. A kicsi Magyarországon a középső csoportot fejezte be egy szuper állami óvodába, a nagynak egy borzasztó elsős tanéve volt egy alternatív magániskolában.

A parkban iskola után

Nem ragaszkodtunk magán vagy nemzetközi iskolához, de Alicante város fix volt a férjem munkája miatt, így a helyi viszonyokhoz kellett alkalmazkodni. Nem akartuk, hogy az iskolaidő egy részében/nagyrészében (ez iskolafüggő) valenciano nyelven tanuljanak, így az állami iskolák kiestek a körből, hiszen az egész Valenciai Autonóm Közösségben kötelező az iskolában a valenciano nyelv.

Megnéztünk sok magán és nemzetközi iskolát ebben voltak olyanok, amik egy más ország tanterve szerint tanítanak (francia és brit iskolák főként), illetve olyan spanyol tanterv szerint működő magániskolák, ahol az angolt és a kasztíliai spanyolt nagyjából azonos óraszámban oktatják és idegennyelvként jön majd egy harmadik/negyedik nyelv, ahogyan a nemzetközi iskoláknál is. A valenciano teljesen nem kikerülhető, még a magániskolákban is tanítják heti 1-2 órában, tehát erre minden helyi iskolában számítani kell.

Végül egy kisebb létszámú, családias brit iskola mellett döntöttünk, amit azóta is jó választásnak érzünk, a gyerekek könnyen beilleszkedtek, ehhez kezdetben sok segítséget kaptak. Számunkra semmilyen szinten sem volt tervben az országváltás, 2 éve abszolút a körülmények hozták így, de látva a magyar oktatási rendszer kritikus állapotát, valószínűleg mostanra így is komoly esély lett volna rá, hiszen a férjemet a szaktudása miatt évek óta rengeteg külföldi ajánlat találta meg.

Kirándulás Polop óvárosában

Nálunk a kicsinek a legjobb időben jött a váltás, abszolút átmenet nélkül simult bele az itteni rendszerbe, amihez nekünk minimálisan kellett csak megsegíteni. A nagyobbal a kezdetekben még egy kicsit itthon is  kellett külön tanulni, de szerencsés helyzet, hogy a férjemmel mindketten jól beszélünk angolul, illetve addigra már én spanyolul is voltam olyan szinten, hogy a háziknál és teszteknél tudtam segíteni. Összességében tehát szülőként sem jelentett vállalhatatlan extra terhet még egy idősebb gyerek beillesztése sem az itteni rendszerbe. Erre egyébként nagyrészt a spanyol állami rendszerben is fel vannak készülve, hiszen rengeteg külföldi gyerek érkezik az iskolákba, főleg a déli, tengerparti területeken.

Megmaradt-e a magyartudásuk? Határozottan igen. Minimálisan veszek észre hibát egy-egy bonyolultabb nyelvtani szerkezetben, a szókincsük alapján nem lehetne megmondani, hogy 2 éve nem otthon élnek, akcentusuk egyáltalán nincs, más nyelveket nem kevernek a magyarhoz, de egymás között már sokszor átváltanak angolra, főleg játék közben. Egyáltalán nem mellőzik a magyart, ha magyarul kérdezünk, szólunk hozzájuk, magyarul válaszolnak. A nagyobb olvasni például leginkább magyarul szeret, de régóta olvas akár regény hosszúságban is angolul, az év végi olvasás-szövegértés tesztje például 90% feletti lett. A kicsinek az angol és a magyar is könnyen olvasható és érthető, a spanyolt ő még egyenlőre eléggé elutasítja, a testvére is csak rövidebb szövegeket, történeteket szokott spanyolul olvasni.

Tudatosan próbáltuk nekik megtartani a magyar nyelvet, kerestem a magyar gyerektársaságot. Végül úgy alakult, hogy egy barátnőmmel elkezdtünk programokat, találkozókat szervezni, ahol kezdetben csak gyereksarok volt, ebből pedig kinőtte magát egy komplett magyar gyerekfoglalkozás, ahol magyarul játszunk, beszélgetünk, énekelünk, fejtörőzünk, kézműveskedünk, kizárólag magyarul havi nagyjából egy alkalommal. Eleinte 8-10 gyerek jött, mostanra már stabilan 15-20 magyarajkú kisebb- és nagyobb gyerkőc jár a foglalkozásokra 0-12 éves kor között. Többségében itt élő magyar családok, de alkalmanként csatlakoznak a környéken nyaralók közül is.

Országos Magyartalálkozó - Madrid - 2022. ősz

Összefoglalva azt mondhatom, ha bármikor jöhettünk volna, a nagylányom 5 éves kora környékére tettem volna a költözést, hiszen addigra már mindketten biztos anyanyelvükként használták a magyar nyelvet, a komolyabb tanulás időszakáig pedig az itt használt nyelvek is megfelelő kommunikációs szintre kerülnek. Viszont visszatekintve így sem bántuk meg a költözést és a külföldi iskolát, biztos vagyok benne, hogy tudásban, mentalitásban, nyitottságban hatalmas muníciót szereztek általa a felnőtt életükhöz már az elmúlt 2 évben is.