Mivel az utolsó bejegyzésem úgy is nagyon hosszú lett, hogy csak a gyerekek szempontjait szedtem össze, ezért ígértem, hogy ebben a következő írásban próbálok kitérni arra is, nekünk, felnőtteknek milyen változásokat hozott ez a fél év. Lássuk tehát, hogyan élte meg az országváltást családunk 18 éven felüli része.
Castillo de Santa Barbara látképe a Benacantil hegy tetejéről
MUNKA – olyan szempontból talán sokszor idealistának tűnik ez a blog, hogy mi nem a semmibe, szerencsét próbálni jöttünk el, hanem a férjem akkor már 3 hónapja dolgozott egy spanyol cégnél, ami feltételül is szabta a kiköltözést. Mivel pedig az IT szektorban az átlagnál jóval magasabbak a fizetések, a létfenntartásunkhoz nem szükséges, hogy én a 0. perctől dolgozzak. Nyilván nagyon más lenne, ha 50 helyen kellene életrajzot otthagynom vagy egyedül kijárni az ügyintézés bugyrait, spanyol nyelvtudás és az itteni viszonyok ismerete nélkül. Nagy valószínűséggel máshogyan látnánk a világot és mi is nagyon más oldalát tapasztalnánk meg a kinti életnek, mint a jelenlegi helyzetben. Őszintén én jelentősebb tartalék, más országból származó jövedelem vagy jó spanyol nyelvtudás nélkül nem ajánlanám senkinek a kiköltözést, pláne gyerekkel. Erről már sokszor írtam, tényleg csak címszavakban, nem beszélnek idegen nyelveket, magas a munkanélküliség, sok a szezonális munkalehetőség, covid rosszul érintette a gazdaságot, idegenforgalmat, alacsonyabb presztízsű vagy szakmunkára sok latin amerikai jelentkezik, akik anyanyelvi szinten tudnak spanyolul. Szóval, ha valaki biztosra akar menni, legjobb, ha jó szakember valamelyik hiányszakmában és mellette legalább kommunikációs szinten tud spanyolul. Vannak azok a szakmák, ahol (azt gondoljuk) az angol elég lehet, ilyen lenne például az informatika világa. Itt 4-ből 3 fejvadász, aki ráír a férjemre, azonnal elköszön, ha elmondja, hogy nem tud spanyolul.
Itt rögtön rá is térnék a saját munkámra. Sejthető, hogy a Home Staging, spanyol nyelvtudás, piacismeret és kapcsolatok nélkül elég nehezített terep. Mivel három nyelvet beszélek (a spanyol nem tartozik bele) és turizmus az első diplomám, akár idegenforgalomban is elhelyezkedhetnék, kezdhetnék valamit a felsőfokú franciával, de a szövegírás, blogolás, tartalomgyártás irány is nagyon vonz. Szóval most inkább kivárok, nyelvet tanulok, ismerkedem a hellyel és az emberekkel és meglátom, melyik irányba fogok elindulni. Közben pedig igyekszem leküzdeni a türelmetlenségem és belevágni sokadszorra is valami újba. Őszintén, megvisel és rosszul érint a munka hiánya. Főleg, mert olyasmit csináltam Magyarországon, amit nagyon-nagyon élveztem és szerettem, de kérdés nélkül beáldoztam a családom boldogságáért.
IDŐJÁRÁS – ez nagyon relatív dolog, hiszen kint az utcán sokkal-sokkal jobb idő van, mint Magyarországon, az évnek szinte bármelyik időszakát hasonlítjuk össze, de nyilván a téli hónapok a leglátványosabbak. Sajnos a spanyol házak többsége viszont rossz szigeteléssel, vékony falakkal, egymásra csúsztatható ablakokkal épült, ami pedig a legfontosabb, hogy a többsége fűtés nélkül. Igy sokszor megeshet, hogy a benti és a kinti hőfok nagyon hasonló, fűteni pedig csak kiegészítő megoldásokkal, klímával, panelekkel tudunk. Ahogy bejön a hűvösebb idő, az áruházak többségében külön katalógus jelenik meg, amiben mindenféle fűtőalkalmatosságot megtalálunk, hősugárzótól az olajradiátorig, elektromos kandallótól az infrapanelig. Egy magyar csoportban olvastam egy hozzászólásban, hogy télen a spanyolok magukra kötik az olajradiátort és húzzák maguk után a lakásban, bármerre mennek. Mi az alsó szinten klímával, a hálószobákban elektromos panellel melegítünk. A legdrágább számla januárban 340 euró volt, ami azért nem kevés, ráadásul úgy, hogy különösebben meleg sincs a lakásban. Szóval az igazi jóidő inkább áprilistól októberig van, a téli hónapokra pedig érdemes fűtéssel felszerelt lakásba költözni vagy keveset otthon tartózkodni.
Tengerparti játszótér szeles időben
KÖZLEKEDÉS – nekünk ez hatalmas pozitívum volt Budapest után, hiszen nincs dugó a városon belül, mindegy melyik napszakban és merre indulsz útnak. Nyilván mikor csúcsra jár a turizmus vagy valamilyen rendezvény vagy ünnep van, a belváros környékén előfordulhat torlódás, de bőven nem olyan, mint Pesten, hogy már nem volt lassan olyan időpont és irány, ahol nem kellett kilóméteres dugóra számítani. Az iskola 5,5 kilóméterre van, egy Alicante melletti kisebb faluban és 15 perc alatt kényelmesen, ajtótól ajtóig megjárható. A benzin átlagára nem sokban tér el a magyartól, 1,3 euró környékén volt literje, amikor tavaly megérkeztünk, jelenleg 1,7 euró környékén van az orosz-ukrán háború hatásaként.
A közösségi közlekedés is jónak mondható, kétféle villamos és rengeteg busz jár ebben a városrészben, a belvárossal és a környező településekkel is biztosít összeköttetést. Egy villamosjegy 1,45 euróba kerül városon belül, de ha feltöltőkártyát (Bono) veszünk, akkor 0,87 euróra jön ki egy utazás. Ráadásul 1 órán belüli átszálláskor nem is vesz le újabb egységet.
EGÉSZSÉGÜGY – ez szintén pozitív csalódás az otthoni viszonyokhoz képest. Az állami ellátásban kevesen beszélnek angolul, de mindig sikerült megoldani, amit szerettünk volna. Gond nélkül tudtuk használni az EU-s kék kártyát is, ezt mindenképpen ajánlom kiváltani azoknak is, akik csak nyaralni jönnek, nagyban megkönnyíti az ellátást. Az időpontokat tartják, nincs hosszú várakozás, egy Covid sürgősségin az éjszaka közepén 1,5 óra alatt végeztünk, úgy, hogy csináltak 2 különböző röntgent is közben. Az állami egészségügyi ellátás egyébként ingyenes, kivétel ez alól a fogászat, ahol a beavatkozások nagy része, a gyerekek preventív kezelésein kívül, fizetős.
A férjem közben a munkahelyétől kapott privát egészségügyi biztosítást, nekünk pedig kedvezményesen tudott hozzá vásárolni, így év eleje óta inkább magánrendelésekre járunk. Havi 40-50 euró körül már egész korrekt csomagokat lehet kapni, amiben korlátlan vizit, prevenciós vizsgálatok és sok szakorvosi ellátás is benne van. Egy MRI vizsgálatra például a férjem egy héten belül kapott időpontot, 1 héten belül pedig a kiértékelése is megtörténik. Az orvosok és nővérek emellett nagyon kedvesek, a kórház rendkívül felszerelt, a többség angolul is beszél. Az itteni orvosokra jellemző, hogy egy adott problémát holisztikusan igyekeznek kezelni. A bőrgyógyász az ekcémára például nem csak kenőcsöt ír, de figyel az emésztőrendszer támogatására, az allergénekre is. A belgyógyász, akit a férjem a sérve miatt keresett fel, rögtön kért teljes labort, mert azt gondolja, hogy a hízása nem természetes folyamat, néz gyulladásokat, cukorértékeket stb. bár ez nem kötődik konkrétan a problémához. Jó lenne egy hasonló komplex látásmód és rövidebb várólista, illetve megfizethetőbb privát ellátás a magyar egészségügyben is. Érdekes egyébként, hogy alig van túlsúlyos felnőtt, a gyerekek között pedig még kevesebbet látni. Nagyon sokan sportolnak, tele a part futókkal, biciklisekkel, de az edzőpályák és a sportközpontok is nagyon népszerűek.
A kórház, ahol a privát ellátást igénybe tudjuk venni
SZOCIÁLIS KAPCSOLATOK – ez az egyik legfeltűnőbb változás az otthoni életünkhöz képest, hogy nagyon sokáig teljesen izoláltan léteztünk. Volt a házban és a lányok iskolájában egy-két ismerős arc, de 2-3 mondatos párbeszédeket leszámítva hónapokig csak egymással érintkeztünk személyesen. A virtuális világban természetesen megmaradtak a kapcsolataink, de időre elmenni valakivel találkozni, vendégeket hívni vagy vendégségbe menni esetleg spontán ismerősökkel összefutni, ilyen nagyon sokáig nem volt és igazán igényünk sem volt rá. Férjem kérdezgette is többször, hogy gáz-e, amiért ezt érzi. Mikor pedig a karácsonyi hazautunkat is keresztülhúzta a Covid, éreztem, hogy ennek most valamiért ilyen befelé fordulós, magunkkal és egymással foglalkozós időszaknak kell lennie. Otthon az utolsó évben olyan sok helyen és olyan sok szerepben kellett helytállni, hogy mindketten örültünk egy kicsit ennek a hirtelen jött csendnek. Néhány hete jött csak az érzés, mindkettőnknek, nagyjából egyszerre, hogy jó lenne másokkal beszélgetni, kicsit nyitni, a gyerekeknek játszani, ismerkedni. Szerencsére nagyon klassz magyar közösség van a környéken, idősebbek, fiatalabbak, kisebb és nagyobb gyerekekkel, szóval lassan elkezdünk bandázni is és új kapcsolatokat építeni. Ettől függetlenül a hétköznapokban nagyon hiányzik a családom és az otthoni barátaim, számomra abszolút ez a legnagyobb ár, amit a költözés miatt meg kellett fizetnem.
ÉTKEZÉS – A spanyol konyháról alapvetően elmondható, hogy az egészségesebb alapanyagokat részesítik előnyben. Rengeteg olíva olajat használnak például, nem csak zsiradékként, de salátaöntetnek, szendvicsre vaj helyett is ezt tesznek. Az Unióban itt fogyasztják a legtöbb húst, cserébe mindig van valamilyen zöldség, saláta is az asztalon. Viszonylag kevés a tejtermék, a rántott, lisztes ételek, inkább natúr, grillezve készítik a húsokat.
Könnyű ebéd a parton
Nagyon sok mártást és szószt használnak, illetve rengeteg tengeri étel kerül a tányérjukra. A régió abszolút sztárja a paella és a különböző rizses ételek. Sok hüvelyest esznek, a lencse és a csicseriborsó itt sokkal népszerűbb, mint Magyarországon. Sok a tipikusan spanyol fogás, de szívesen próbálják ki más nemzetek ételeit is, a dél-amerikai konyha is erős befolyással bír. A spanyolok előszeretettel járnak étterembe, akár családdal, akár barátokkal. Az éttermezésre még a kevésbé jómódúak is mindenképpen áldoznak pénzt, esetleg nem a legfelkapottabb helyekre járnak. Sok helyen vannak menüajánlatok vagy tapa+cana akció, amikor valamilyen kis falathoz választható ital jár, kb 1-2 eurós áron. Az étkezés egyébként kimeríthetetlen téma, tervezek külön cikket is írni a spanyol konyháról.
Azért, hogy emészthetőbb legyen a sok információ, egy harmadik befejező részben fogok írni még más érdekességekről, mint az árak, bérek, anyagiak, de szóba kerül még a nyelvtanulás és a közbiztonság is. Figyeljétek a blogot, hamarosan ezek a témák is sorra kerülnek!
